Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #22 / Izraeli ízvilág 3 – Mezze
A sziklákra épült Akko Óvárosban, a tengeri kikötő közelében, egy palesztin étterem lépcsőfeljárójának támfalára tálakra festve látható az étlap.
A tágas, szellős, az épület emeletén lévő étteremben csillogó szemű, mosolygós pincér egymás után több tálcán a mezze kompozíciónak nevezett előételsort kis sötétlila tálkákban hordja az asztalunkra. Különleges szín-, illat- és ízparádét alkotnak a török és arab saláták és mártogatósok, amikhez frissen sült, kerek lepénykenyereket kapunk. Az iskolai menzakoszthoz szokott kislányunokám tátott szájjal követi a pincér mozdulatait.
Néhány perc leforgása alatt előttünk sorjázik az ínycsiklandozó majonézes hal- és rákszósz, a csicseriborsós hummusz és a tabbuleh. Ez utóbbi finomra aprított, lesózott petrezselyemből és őrölt bulgurból áll. Muszáj volt megkóstolni a paradicsomos padlizsánmártást, a vegyes török salátát és az arab salátát, a majonézes kukoricasalátát is. Nem kerülte ki az ízlelőbimbóinkat a gombasaláta, a céklasaláta, a káposztasaláta, a párolt sárgarépasaláta, a hagymás, fetasajtos, uborkás paradicsomsaláta és a paradicsomos babsaláta se.
Felcsendült a közeli minaretben a müezzin imára hívó szava: Allah u Akbar. A muzulmán pincér leterítette az imaszőnyegét a kiszolgálópult elé, rátérdelt és hajlongva, duruzsolva áldotta Allahot. Hiába lépett hozzá Zsiga unokám ketchupot kérni, meg kellett várnia az ima végét.
Úgy degeszre tömtük magunkat, hogy lélegezni is alig bírtunk, mire orrunk elé csúsztatta a pincér a főételeket. Ovális, égszínkék fajansztálban a háromszemélyes rák- és tintahaltálat, a vőm sült lazacát, kislányunokám rostonsült garnélarákjait és Zsiga unokám elmaradhatatlan sült hasábkrumpliját.
A csúzligumira emlékeztető állagú tintahal nem tartozik a kedvenceim közé, de végre sikerült a rákkal szembeni iszonyomat leküzdenem, ami abból ered, hogy elevenen dobja be a szakács a zubogó vízbe, amitől sikító hangot ad. Megnyugtatásképpen tájékoztatott a lányom, hogy manapság egy hosszú tűvel szúrják nyakszirten, ami humánusabb eljárás az előbbinél. Ebben sem vagyok biztos, de könnyebben rávettem magam, hogy selymes, velőszerű húsát az ollóiból és a hasüregéből jóízűen kiegyem.
Kisebbfajta vagyont hagytunk a palesztin étteremben, de megérte. Amíg élünk, emlékezni fogunk a több méter hosszú, terülj-terülj asztalkájukra.
Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.
