Gergely Tamás: Lazackúra

Beteg vesémet kúrálni Călimăneștire jártam. Călimănești: fürdőhely az Olt völgyében, Bukarest meg a Kárpátok között. Tucatnál több ásványvize különböző gyógykezelésekre alkalmas. Szakszervezeti beutalóval kerültem oda. Az egész azzal kezdődött, hogy csúsztattál a szakszervezetis markába egy huszonötöst.

Járt kaja is, a betegek ebédet kaptak az üdülő kantinjában, ment minden, mint a karikacsapás.

No de egyik évben a menün pulyka szerepelt. Finoman elkészítve, bár kissé szokatlanul veres, de nem haltunk meg tőle. A baj az volt, hogy a kéthetes kúra egész ideje alatt azt szolgálták fel. Számolták fel a farmot, vagy pulykavész ütött ki, ne ragozzuk…

Változik a szín: Stockholmban vagyunk, és két baráti látogatás volt esedékes, de közbejön a betegségem, háromhetes kórházi tartózkodással. A két vacsora elmarad. De mit kezdjünk a megvásárolt lazaccal? Két feles, összesen másfél kiló, jól néznek ki…

Elárulom: a kórházból való hazatértem után azt esszük – reggel, délben, este. Lazackúra, más szóval. Finoman elkészítve, kaporral ízesítve. A mártásnak kapribogyó ad új dimenziót, ajánlom az olvasó figyelmébe.

Fotó: Gergely Tamás.