Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #23 / Izraeli ízvilág 4 – Jerikó

Jeruzsálemből a dimbes-dombos sivatagon át vezető országúton autóztunk Jerikóba. Függővasút vitt fel a Kísértés hegyén álló monostorba. A sziklakápolnában megnéztük a barlangot, ahol Jézus negyven napig böjtölt, hogy megvilágosodjon.

Áhítattal átitatva tértünk be a márványból és fából épített Limonah nevű palesztin étterembe.

Ez attól vált kedveltté, hogy hagyományos palesztin konyhát vezetnek és emellett amerikai ételeket is felszolgálnak. Zsiga unokám, kapva a ragyogó alkalmon, hamburgert rendelt hasábkrumplival.

Anna unokám kitartott kedvenc garnélarákjainál, amit a változatosság kedvéért ezen a helyen rántva készítettek el. Két lányom szaftos ételre vágyott, lecsós borjúkockákat ettek.

Nekem a zöldséges borjúragu tűnt izgalmasnak. Kis fazékban hozta ki a pincér, aminek a tetejére fehér porcelántál volt borítva. Megállt az asztalunk mellett és a szertartásnak megfelelően átfordította a tálba a fazék tartalmát. Meghajolt felém és letette elém a tálat. Az alulra került lepénykenyérkén sorjáztak kevés lében a borjúkockák, a sárgarépa- és fehérrépa-karikák, a krumplikockák és a teljes kelkáposztafejet formázó, zuzmózöld kelbimbók. Mintha ez a tál étel nem lenne bőven elég egy felnőtt embernek, még egy tál hófehér főtt rizst kaptam mellé.

Legjobban a kelbimbó markáns íze örvendeztette meg az ínyemet. Miután felmértem, hogy két tál ételt nem tudok belapátolni, az értékesebb falatokkal kezdtem. Kevés rizst szórtam a ragu tetejére, aztán kiettem belőle a borjúhúst és a zöldségeket a frankfurtilevesre emlékeztető fűszeres szafttal együtt, az alján meghagytam a lepénykenyérkét és néhány krumplikockát.

Edit lányom elmesélte, hogy a palesztinoknak a kenyér szent, ezért a megszáradtakat nem dobják ki, hanem beleteszik másnap a főtt ételbe. Az én értékrendem szerint a hús és a zöldség kerül előre, így szégyenszemre otthagytam a szétázott kenyeret.

Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.