Szentmiklósi Tamás: Olasz étterem Budapesten! – hatvanas évek
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.
Jóízű döntetlen.
Nem sok a fél, kis méretű paradicsom, a mellékelt fotó talán bizonyítja, viszont az íze – ezért mesélem el.
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Karolinska kórház, Stockholm, június 6-a. A tálcán, amelyiken az ebédem hozzák, kis meglepetés szerénykedik, egy szelet eperlekváros tekercs, amibe egy miniatűr papírzászlót szúrtak.
Nem jött szembe Nápolyban…
Ül az asztalnál, a sarokban, mindig ugyanazt eszi: falusias húslevest, utána rántott húst krumplipürével és uborkával, lehetőleg, ha van, kovászossal. Mellé nagyfröccsöt iszik, illetve nagyfröccsöket.
Hosszú sétákra készülve.
Margheritától Limonéig…
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…