Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó  étterembe tértünk be ebédelni. A bejárattal szembeni bárpultnál szendvicsekből és gyorsételekből lehetett választani. A fehér falak közt fehér abroszokkal leterített asztalokhoz főtt ételeket szolgált fel a puritán étterem lelkes pincére.

A két lányom Zsiga unokámmal közösen tenger gyümölcseivel megpakolt háromszemélyes tálat rendelt. Első ránézésre furcsa volt a főtt tarhonya közé bekevert, csónak kinézetű fekete kagylók, apró polipok és garnélarákok látványa, aztán ahogy apránként kiszedegették a tálból és elfogyasztották, örömüket lelték az ízletes falatokban. Az étel fűszerezése kárpótolta kevésbé látványos mivoltát.

Mivel nekem a különös hangzatú névre hallgató ételek piszkálják fel az érdeklődésemet, farkashalat rendeltem édesburgonya-pürével. Ennek a tengeri rablóhalnak a félelmetesen nagy feje hatalmas szájnyílással és erős kapafogakkal van felfegyverkezve. Tompa, hátrahajlott az orra, ormótlan teste lapos.

Az én farkashalpéldányomon mindezek a rémisztő külső tulajdonságok már nem látszottak. Egy félbehasított haldarab feküdt a fehér tányéromon barna mártással keresztbe locsolgatva, mellékenve a narancssárga krumplipüré egy héjában megsült fokhagymagerezddel, egy szál apró levelű zöldfűszerággal. Látványra nem túl izgalmas, viszont az ízek harmóniája tökéletes. A markáns ízű, selymes állagú, opálos fehér halhús, ahogy az édeskés, vajas burgonyapürével és a pikáns fokhagymapéppel a szájüregemben összekeveredett, leírhatatlan ízkombinációt adott ki.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel