Utolsó izraeli vacsoránkon hagyományos palesztin ételeket költöttünk el. Egyszínű kék papírterítővel leterített hosszú asztalra hordta ki a mesterszakács óriási tálakban a fogásokat. Tejfehér porcelántálakba merte ki nekünk az árpalevest. A semleges ízű árpát tejszínes habarással és kellemes aromájú fűszerekkel ízesítette és színezte meg. Ritkán jutottunk leveshez az utazásunk során, ezért nagy örömmel lapátoltuk be a begyünkbe.

Palesztin szokás szerint a szakács osztotta szét köztünk a második fogás ételeit is. Hiába mutogattam neki két ujjal, hogy csak kicsit kérek a hagymás lepényből és a roston sült csirkecombból, alaposan megpakolta a tányéromat. Gondoltam, megfelezem valakivel vagy dobozban hazaviszem a maradékot, de a lányom leintett, hogy ez sértés lenne. Inkább hagyjam ott a tányéron, ami nem fér belém.

A roston sült lepény barnára pirult, de előnyére szolgált, hogy nem itta magába az olajat, mint a hazai lángos. A lepényeket pirított lila hagymával töltötték meg és mint a palacsintát, összegöngyölték. A csirkehúst előzetes fűszeres pácolást követően sütötték meg alaposan a roston. Kellemes markáns ízt kapott, miközben a belseje zaftos maradt. Csemegeuborkát, zöld salátát, olajbogyót és piros hónapos retket szedegettünk mellé a tányérunkra. Csicseriborsós, brokkolis, hagymás salátát is kaptunk hozzá.

Még ha első ránézésre bizarrnak is tűnnek távoli népek ételei, érdemes megkóstolva gazdagítani ízélményeinket.


Eredeti fotó: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel