Sárkány Viktória: A szerelem illata
Provence-ban szerelmesnek lenni fantasztikus dolog. Bárhol szerelmesnek lenni az, de ott különösen. Kabócák és tücskök kórusa kíséri a fülledt nyári estéket időnként átfújó misztrált, és minden második kert olyan, mintha Van Gogh festette volna.
A szerelmi láz bennem ekkoriban olyan magasra szökött fel, hogy alig bírtam aludni, így roggyant elmeállapotomnak tudtam be, mikor egy teljesen jelentéktelen külsejű édes kenyérféleségbe beleharapva azt éreztem, hogy „ó édes istenem, ez egy mennyei manna, a legmesésebb ízű kelt tészta, amit valaha ettem”. Aztán addig-addig kóstolgattam, másnap majd harmadnap is, míg be kellett látnom, hogy nem csalás, nem ámítás, a tészta íze, illata tényleg tündérkertet idéz.
Nosza, elkezdtem érdeklődni és kiderítettem, hogy a fougasse d’aigues mortes (Aigues Mortes városka nevének jelentése: „holt vizek”, ez pedig a holt vizek kenyere tükörfordításban; na, hát mondtam én, hogy már nem evilági az íz), szóval ez a francia levélkenyér a benne lévő narancsvirágvíztől kapja különleges, általam még soha nem tapasztalt bukéját.
Bár azóta eltelt egy újabb nyár, és a szerelem elmúlt, de narancsvirágvizet szerencsére lehet kapni az ázsiai fűszereseknél itthon is. Fougasse-t semmilyen recept alapján nem bírtam normálisan sütni (hiába, valami francia fifika van benne), így, gondoltam, stílusos lesz a narancsvirágvíz egy madeleine süteményben: ízek, emlékek, eltűnt idő nyoma… Igen ám, de a spicces respektus országában nem árulnak madeleine-formát minden bokorban, így maradt a jó öreg muffin tepsi – a madeleinem így kicsi, kerek, de az enyém.
A tíz perces „keverem-kavarom és kész”-típusú citromos madeleine tésztájába tettem egy jó nagy evőkanál narancsvirágvizet, és voilá, máris újra Provence szelleme lebeg a konyhában, a süti állagra és ízre is kitűnő. Én pedig behunyom a szemem, mélyeket szimatolok, újra Provence-ban vagyok, nagyon boldog, és minden lehetséges. Ezt a sütikét így, őszi kávék mellé, hirtelen támadt álmodozásokhoz, emlékezésekhez, vagy csak úgy, instant kedvderítőnek jó szívvel ajánlom.
Fotók: Sárkány Viktória.
