Bojti András: Legyen mondjuk harmónia!

Azért, mert van fegyver, nem kötelező használnod. Amíg van belső Szuver-Éned, addig nem szorulsz az állandó bizonyításra, győzni akarásra. A szőlőfürt is csak van. Legyél te is!

A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek. És hogy erősítsék a viszonyt, mást is elfogadnak, beengednek a csapatba. És, hopp, átjárja őket a békés együtt, a „de jó, hogy vagy-vagyunk”.

Pedig nem csatlakoztak sehova nem vezető, harsányvezérű táborokhoz. Csak élnek. Hú, ez mekkora ajándék! Csak megélni a perceket. Nem kell bizonyítani, igazolni: te vagy a legjobb. Hogy is lehetnél? Te nyertél? Hol, mit, minek? Gyenge éntudatod erősíted mások tapsával? Jól teszed, de tapsolj belül, és férj meg kívül! Legyél harmónia a káoszban!

Fotó, szöveg: Bojti András Megférő.