Gergely Tamás: Árdé, fridzsé
Bukarestben, még az én időmben, vagyis közel negyven évvel ezelőtt, így rikoltoztak ősszel a Patria mozi előtt a Magheru sugárúton: Árdé, fridzsé. Leírva románul: Arde, frige, s a jelentése ennyi: ég, megéget, vagyis forró. A főtt kukoricáról volt szó, amit óriás fazékból kínáltak alkalmi árusok. Hogy honnan a kukorica, nem lehetett tudni, az világos volt, hogy nem a közeli vendéglő portékáit reklámozták. Hogy jogilag tiszta lett volna a vásár, azért a kezem nem mertem volna tűzbe tenni, lehet, hogy lefizették a sarki rendőrt. Az ott, ugye, a Balkán.
Mallorcán egészen más volt a helyzet: az ebéd utáni csendben, amikor mindenki sziesztázott, egy elnéptelenedett utcán, az utca végén, vagyis útkereszteződésnél láttuk meg a főtt kukoricát. Két tizenéves lány árulta, s nem firtattuk ott sem a portéka származását, kezelése tisztaságát, megvettünk három, még forró csövet.
S ahogy az emlékek útján haladok visszafele, úgy látom meg Magdus néném a homoródszentmártoni kertben. Félrehúzza egyik-másik csőn a háncsot, hogy a kukorica tejes legyen, majd hozza, és főzi – nekem, a nyolcéves gyereknek akart kedveskedni vele, nyilván. Azóta semmi nincs már abból: Magdus néni a temetőben, a kert helyén egy ház áll, s én se utazom Homoródszentmártonba. Úgyhogy a kukorica íze maradt meg, egy emlék.
S ahogy így belemelegszem az emlékezésbe, jut eszembe, hogy én a Kantin számára már írtam főtt kukoricáról: kedves emlékem az a Szatmár megyei Tamásváraljáról, ahol rövid ideig tanárkodtam. Igaz, hogy annak az elkészítési módja súrolt – surult, ahogyan ők mondják –, de csak a főzésmód tér el valamelyest a miénktől. Én annyi év után surult kukoricának neveztem, nem egészen pontosan, ki is javítottak volt tanítványaim, hogy a szóban forgót surult málénak nevezik. De azért szerették, lájkolták a szövegem.
No és akkor hadd írjak pár sort az általam készített fotóhoz is: kedvenc bevándorlóüzletünkben vásároltunk tíz csövet, úgyhogy idén is, és itt, Stockholmban is meglett a nosztalgia-kukoricázás. Nem árdé, fridzsé a neve, amikor vásároljuk, s nem éppen tejes kukorica, de finom.
Fotó: Gergely Tamás.
