Láng Eszter: Narancs
Egyszer édesanyám mesélte, hogy mennyire elkényeztették a szülei apánkat, aki ezt meg is erősítette. Ez abban az időben volt, mármint ez a mesélés, amikor a kilencszázötvenes-hatvanas években még a kenyeret is jegyre adták Romániában, apánk kényeztetése pedig korábban, a kilencszázhúszas-harmincas évekre eshetett. Apai nagyapámék jómódú temesvári család volt, apám elbeszélése szerint egyszer, amikor Görögországban nyaraltak, a hajón, amelyen épp utaztak, megütötte a fülét egy kisfiú panasza, aki azért lamentált, hogy miért kap mindig narancsot, amikor pedig almát szeretne. Apám akkor alig fogta fel, hogy miért akar az a másik gyermek almát enni, amikor a narancs sokkal finomabb. A naranccsal mi is így voltunk, ritka csemege volt, s mindig a karácsonyhoz kötődött, mert főleg olyankor lehetett a nagyobb boltokban déli gyümölcsöt kapni, még Csíkszeredában is.
Sokáig, évtizedekig, még a saját gyermekeim gyermekkorában is szimbólum volt a narancs, valahogy a jómód jele, ahogy a banán, a téli szalámi, a gyulai kolbász és még néhány más termék is, és általában protekcióval vagy szerencsével és hosszas sorban állással, tülekedés árán lehetett hozzájutni.
Azt nem tudom, hogy boldog, sőt, nagyon boldog gyermekkorunkban, amikor a cukrozott vajas kenyér már a bőség jele volt ama társainkhoz viszonyítva, akik a cukrozott zsíros kenyérnek örültek ugyanígy, a kolozsvári nagynénénknél hogy állhatott mindig narancslikőr a hűvös kamra polcán. Az ezüstfedelű kristály likőrös kancsó, amiben kínálták a vendégeknek, egyetlen örökségként a húgomhoz került, s már rég nincs benne likőr, elzárva, féltve őrzi. A narancslikőr készítésének titkát sem ismerjük, noha gyermekkorunkban titokban, délutáni pihenő idején mi a húgommal időnként megdézsmáltuk a kamra e kincsét, ami nem jelentett többet, minthogy megnyalintottuk az üveg száját, amiből a kancsót töltötték fel, s amit sose vettek észre, mert fogyni nem fogyott, a dézsma csekélysége voltán. Nekünk viszont volt egy közös titkunk, s alighanem ez lehetett a kamaszkorunk kezdetétől kialakult mély, máig tartó barátságunknak az egyik alapja.
Fotó: Láng Eszter.
