Gergely Tamás: Bukaresti „büdös sajt”

Mi a Brie, Camembert, Stilton, Gorgonzola nevű nemespenészes sajtokat általában erős aromájú, főként kaliforniai vagy olasz vörösborral fogyasztjuk. Itt, Svédországban. Mert odahaza, vagyis Romániában ezekkel az ínyencségekkel nem éltünk, ha tudtunk róluk, például a Brie-ről, akkor azt (mint már a Kantinban korábban meg is írtam) a Bukarestben élő magyar írónak, Méliusz Józsefnek köszönhettük, aki az akkori A Hét című hetilapban, majd „kávéház-könyveiben” megírta nyugat-európai utazásait.

Megtörtént mégis… A nincstelen nyolcvanas évekbeli romániai élet egyik érdekes élménye volt, amit elmesélek. Bukarest viszonylag jól szituált kerületében, a Colentina-Oborban laktunk, ott, ahol az út indul a Fekete-tenger felé. Szemben velünk a Bucur-Obor, méreteit tekintve az ország állítólag második, forgalmát tekintve első áruháza, ahová le tudtunk szaladni a térre néző lakásunkból, ha megneszeltük, hogy áru érkezett. Vagy csak portyáztunk a vásárcsarnokában, s a piacán, hogy valami hátha a horgunkra akad…

Egy ilyen bevásárló, késő délutáni üresnecces kísérletem alkalmával vettem észre, hogy a különben üres és rendkívül büdös alagsori élelmiszerüzletben sajtot árusítanak. A különös az volt, hogy a sajt ki volt téve a pultra, és vásárlókkal volt tele a részleg, de azok csak állingáltak, nem vásároltak… Közelebb kerülvén a pulthoz vettem észre, hogy a sajttal „valami baj” van, s azt a bajt a sajtdarab melletti szöveg magyarázta: brînză cu mucigai, azaz penészes sajt volt. Gorgonzolának tudnám azonosítani több évtized távlatából márvány erezete és íze alapján; az volt az első találkozásunk a kékpenészes sajttal. Lám, lehettek ízélmények még a hiánygazdaságos diktatúra idején is!

Azt, hogy honnan került a penészes a Bucur-Oborba, így utólag azzal magyarázom, hogy valami okból kifolyólag nem kelt el a külföldi piacon, s a hazai kommunista pártelit is idegenkedett tőle…

Illusztráció: Bukarest, 1986 (Fotó: Fortepan / Urbán Tamás).