Gergely Tamás: Nem hiszti! Hisztamin
Indulunk kora reggel. Egyrészt azért, mert be kell osztani az időt, délután program, másrészt tíz óra körül kevesebben járnak a Mälar-parton, mint délben például. Egy-két kocogó, fél tucat kutyasétáltató. Bámészkodó járókelő elvétve, ritkán kérdeznek. Az is szempont. Régen szívesen álltunk be a kérdezősdi-játékba, most már nem.
– Vad är det ni plockar? Magyarul: mit szedtek? – Nässlor. – Vagyis: csalánt.
És újra: – Mit szedtek? – Csalánt. – Mire jó az? – Teát főzünk belőle, hajat mosunk vele, levesnek is finom.
Hm. Csodálkoznak. Főleg a középkorúak. Mert az öregek tudják, de ők maguk az üzletből vásárolnak mindent. Újabban. Ez a jólét. Ez itt a Mälar-part, Svédország. Még az almát sem szedik fel. Ami a saját fájukról hullott le.
Persze csalánt az üzletben nem árulnak. Legfeljebb a herbáriában. Tasakban, gondolom, reuma, köszvény meg egyebek ellen. Jó pénzért.
Régen csalánnal csapdosták a reumás testrészeket: kezet, lábat. Mert van benne hangyasav. A csalánszőrök hangyasava és hisztaminja csíp hosszú órákig. Nyersen, nem a teában, nem a levesben. A forró víztől a hisztamin megszelídül. Nem hisztizik.
És jó az íze a csalánlevesnek. Főleg egy főtt tojással a közepén. Nem lehet összetéveszteni semmi mással.
Fotók: Gergely Tamás.
Na és hol van a recept? Elküldenéd?
Hozzávalók: két bő marék friss fiatal csalán; két cikk fokhagyma; húslé, ha van; az eresztékhez két deci joghurt vagy egy deci tejföl, továbbá egy csapott evőkanál liszt. Kb. egy liter víz vagy/húslé.
A fövő vízbe dobd be – esetleg felvágva – a csalánt, főzd két percig a felvágott fokhagymacikkel, ereszd bele az eresztéket, főzd össze két percig. Üss bele két tojást, főzzed, amíg a tojásfehérje megkeményszik.
Mindez két személyre érvényes.
Ha élne a Katicánk, anyánk helyett anyánk, édesanyánk kedvence, haláláig édes, fogadott székely nővérünk, megkérdezném tőle is, ő hogyan csinálta… Lehet, megszórta a tányérban apró, frissen pörkölt szalonnadarabkákkal, ahogyan a salátalevest is…