Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Csanády utcában a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.

A lányommal a galériára szoktunk felkapaszkodni. Ott a filmjelenetekkel körbetapétázott falak közt, a keskeny ablak mellé ülve, rálátok a trolibuszok áramszedős tetejére. Úgy érzem magam, mintha óriás lennék Liliputban. A kicsi barna asztalok és a vitrines italtároló-szekrények kávéházi hangulattal töltik meg a termet.

Általában olyan ételt rendelek, aminek nehéz beszerezni az összetevőit és fáradságos az elkészítése. Első alkalommal a harcsapaprikás túrós csuszával kombinációra esett a választásom. A túrós csuszának egy hatalmas kockája egyenesen a tepsiből csusszant sercegve a tányéromra. A széle ropogós, a teteje tejföllel van beborítva, illatozó szalonnapörccel megszórva. Önmagában is elegendő lenne a jóllakáshoz. A matt fekete gránittányér másik felén a harcsapaprikás terpeszkedik sűrű, fűszeres szafttal, vágott petrezselyemmel meghintve, paprikakarikában elhelyezett paradicsomgerezddel megkoronázva.

Hosszan ízlelgetek minden falatot, hogy kiérezzem az összetevők aromáját, és minél tovább tartson az élvezet. Örömömre szolgál, ha többféle alapanyagból sokféle ízű ételkompozíció van a tányéromon. Lehetőségem nyílik rá, hogy hol ebből, hol abból, hol amabból csippentsek fel egy falatot. A harcsakockák vaj-lágyak, fűszerekkel telítettek. Ekkora adagot sosem tudok megenni, mindig viszek műanyagdobozt a maradéknak.

Következő alkalommal zsenge tökszeleteket kérek rántva, kapros burgonyasalátával. A zsenge tök lágysága ellenpontozza a fogaim közt recsegő, aranysárga prézlit. Mire a krumplisaláta hálómintás cseréptányéromra került, addigra – úgy, ahogy szeretem – összeérlelődtek az ízei. Egyszerre enyhén savanykás, sós, édes és hagymaillatú, csemegeuborka-kockás.

A felaprított, belekevert friss kapor még pikánsabbá teszi a krumplisaláta ízét. Hosszú kaporág, mint szétnyitott legyező ágaskodik ki belőle. Tövében sült koktélparadicsom-ékkő csücsül. Helyesbítek, nem kőkemény, csak fényes. Héja ráncos, belseje lágy és édes. Ha esetleg másért nem, ezért a gazdag ízvilágért, amit a Kánaánban elém terítenek, érdemes volt megszületnem.

Zene nem szól, nem is hiányzik. Lehet rizlingfröccs-szopogatás közben halkan beszélgetni, ami az étteremnek meghitt hangulatot kölcsönöz.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel