A homlokát egyfolytában ráncoló Beleznay Kázmér a laptopja fölé hajolva írta a cikket a zsibongó étteremben, s már alig várta, hogy a végére érjen: „Vannak emberek, akik akkor esznek, amikor megéheztek. És vannak olyanok, akik már hírből sem ismerik az éhség fogalmát, annyit és annyifélét fogyasztanak. Az előbbiek időnként jóllaknak, az utóbbiak viszont sosem elégülnek ki, mert nekik nem pusztán ennivaló kell, hanem az a tudat is, hogy bármikor, bármennyit ehetnek. És akik folyton fogyasztanak, azoknak kell a sokféleség, különben képtelenek lennének élvezni a szüntelen fogyasztást. Nélkülük nem működne a kapitalizmus, nem létezhetne az a képződmény, amelyet fogyasztói társadalomnak hívunk.” Ahogy beütötte az utolsó szót, Beleznay elégedetten csettintett és megkönnyebbülten kikapcsolta a laptopot. Igazán rászolgált, hogy az Újházy-tyúkhúsleves és a sajttal töltött pulykamell után rendeljen magának még egy somlói galuskát is!


Illusztráció: Kantin – AI-generált kép, Freepik/Pikaso.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel