Kovács Éva: Emlékezetmunka

Minden mozzanata szép kihívás: a vadrózsabokor megtalálása a határban, a szedés gyötrelmei és a csend hallgatása, a pucolás órája, aztán a főzés alatt cseppet megpihenni, vagy befejezni egy előadást, majd a nagymama paradicsompasszírozóját fellelni a padláson, megpucolni azt is, mert lezsírozva volt eltéve. Aztán a passzírozás (kettőt előre, kettőt hátra, mert a rózsamag nem paradicsommag, az istennek sem viszi a gép), ilyenkor nem meditáció, hanem csendes önostorozás, hogy minek is kezdtem megint bele. S ha mindez kész, a főzés az éjszakában már gyerekjáték, jöhet a muzsika közben. Csak hát a végén az eszközök pucolása megint, az utálatosan ragadós.

Mindegy is, emlékezetmunka az öregekre, akik dehogy csinálták így! Ők a piacon megvették a csipkevelőt a baranyai roma asszonyoktól literre és pikk-pakk megfőzték otthon.

Fotók: Kovács Éva.