Elkezdeni egy novellát.
Kiülni a teraszra és élvezni a napsütést.
A tűz felett szalonnát sütni reggelire és hallgatni a biciklisek sóhajait, milyen jó szag van.
Közös pacsi, miután visszatereltük az elszökött nyulunkat a ketrecbe.
Arra gondolni, hogy megbocsátottam anyámnak, miután meghalt.
Végigsétálni a Duna-parton úgy, hogy nem jön szembe senki.
Leülni a stégre egy Radnóti-kötettel.
Nézni a vizet és nem gondolni semmire.
Kidobni mások szemetét, amit a parti sétán gyűjtöttem.
Úgy hazaérni, hogy ki van takarítva.
Kinyitni a hűtőt és felfedezni, hogy maradt még aranygaluska.
Belekortyolni az üveg borba, miután öntöttem a palackból a húsra.
A tudat, hogy amit otthon főzünk, az finomabb, mint amit a legtöbb étterem nyújt.
Amikor a kicsi elalszik ebéd után és nyugalom szállja meg a házat.
Az a ritka alkalom, amikor mindenki ugyanazt a társast választja.
Játék közben felfedezni, hogy a családtagjaim értékesek.
Amikor bárki megnyeri a játékot.
Egy korty forró kávé.
Amikor késő délután még mindig süt a nap.
Kivágni az összes bambuszt és csípőre tett kézzel nézni az egyméteresre darabolt, zsineggel átfogott kötegeket a ház előtt.
Megajándékozni magam egy szabad félórával és olvasni a kertben.
Matricát vásárolni Temun.
Az öröm, hogy a kicsi is szereti a képregényeket.
Saját mesét olvasni lefekvéskor és bezsebelni a gyerek izgalmát.
Hátradőlni a kádban és arra gondolni, hogy most akár olvashatnék is.
Olvasni.
Írni.
Befejezni egy novellát.


Illusztráció: Pixabay.

1 thought on “Nádasi Krisztina: Amikor jó

  1. Nagyon tetszik. Köszönöm szépen.
    Teljesen átértékeltem a boldog, örömteli pillanatokat az életemben, valamint a hálanaplóm írásmódját.
    Köszönöm az inspirációt. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel