Szentmiklósi Tamás: Görögdinnye

Unokabátyám, Péter hosszú évek múltán felhívott a minap, s a maga kurta módján közölte velem, hogy Ancsi húga meghalt, mire én a magam kurta módján tudattam vele, hogy az én Csilla nővérem is.

Valamikor a hatvanas évek elején együtt nyaraltunk a nagyszülők fonyódi villájában. Mindnyájan imádtuk a görögdinnyét. Ha megettük szépen, úgy, ahogyan a Nagyinak tetszett, az ebédet, nővérem, Csilla, két unokatestvérem, Peti és Ancsi, no meg én, a teraszon álló asztalon termett a vasútállomás túloldalán lévő, nekünk megközelíthetetlenül távoli piacról hozott hatalmas görögdinnye. Felnőtt mindig akadt, aki ijesztő és gyerek kezébe nem való késsel felvágta és négy egyenlő részre osztotta. Mi, gyerekek meg nyálcsorgatva gyönyörködtünk az ölünkbe hullott zsákmányon, a helyzet urainak képzeltük magunkat, hogy jól kitoltunk a felnőttekkel, hiszen mi kizárólag azért tüntettük el az ebédet, hogy görögdinnyét kapjunk, majd azon nyomban serény munkához láttunk. Csak azért nem gyűrtük fel az ingujjunkat, mert félmeztelenek voltunk, bár a Nagyi váltig hajtogatta, hogy félmeztelenül nem illik ebédelni.

Folyton versengtünk. A görögdinnyét illetően például abban, hogy ki tudja szebben megfaragni. Kinek sikerül a kanalával a legtitokzatosabb alagutakat és járatokat fúrni vagy vájni a dinnye vöröses, pirosló vagy rózsaszínű húsában, azt követően, hogy persze eltávolította az összhatást rontó koromfekete magocskákat.

Lázas viadal vette kezdetét, amibe mind a négyen belefeledkeztünk, s hosszú percekbe tellett, mire végeztünk. Volt persze méricskélés,  szemrevételezés, kié a legjobb, ám mivel sosem tudtunk dűlőre jutni, végül is minden alkalommal csupán annyi történt, hogy ki-ki befalta, bekebelezte a maga adagját. A műalkotások úgy eltűntek a bendőnkben, mintha semmikor sem léteztek volna.

A kibelezett és megcsonkított dinnyehéjak elszomorító látványt nyújtottak a foltos asztalon, amely úgy festett, akár a csatatér egy véres ütközet után. Csoda hát, hogy elkeserítő gondolataim támadtak? Vagy ez már a mostani búskomorság elég korai előszele lett volna?

Illusztráció: Pixabay | Effekt: Kantin.