Gergely Tamás: Esztragon

Eszembe nem jutott volna Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját nézve, hogy az egyik szereplőt Tárkonynak hívják. Valószínűleg azért nem, mert Stockholmban, ahol az abszurd darabot láttuk, Estragonból Gogo (ejtsd: gugu) lett, s mi az őt alakító, kedvencünkké vált Rikard Wolffot már három évtizede Guguzzuk („Gogo a Dramatenben lép fel”, „Gogo Párizsban”), olyannyira, hogy lassacskán a keresztnevét is elfelejtjük. Estragon Beckett hőse maradt, Gogo svédországi kedvenc színészünk, a tárkony meg az a fűszer, amelyet Erdélyben használnak inkább, kevésbé Magyarországon.

Ez utóbbi akkor vált bizonyossággá számomra, amikor Éva hat négyzetméteres kertjében a teraszon az ott imponáló gyorsasággal nőtt tárkonyszálakat le kellett aratni, hogy ne vegyék el más fűszerek elől a napfényt. A „termést” lefényképeztem, Facebookomra kitettem, míg ezeket a sorokat rovom, az a tárkonyos kép vezeti be az oldalt. Kérdezték is többen, hogy mi az? Nos, volt olyan ismerőseim között, aki a tárkonyról nem tudott (Facebook-oldalam látogatóinak nagy része nem erdélyi), vagy azt írta, hogy ő csak porként ismeri, s a port az élelmiszerüzletben vásárolja.

Érdeklődni kezdtem, s hát valóban, a legtöbb régi magyar recept tárkony témában Kövi Pál Erdélyi lakomájában található. Többek közt a tárkonyos csirkéé is, amit mi kissé modernizálunk stockholmi konyhánkban: fehér bor nélkül és nem libazsírral főzzük, valamint tárkonyból is kevesebbet használunk. Ezek szerint New Yorkban a Kövi The Four Seasonsában megforduló sztárok kissé archaikusabb ízű tárkonyos étellel ismerkednek meg. Továbbá Rikard Wolff a világhírű francia estragonnal ízesített tárkonyos ebédet ehetett. Meglehet, chansonjainak, mert főleg azokról volt híres, kissé reszelősen bársonyos hangját a tárkonynak köszönhette…

Kövi Pál a tárkonyecetnek két változatát is közli; a tárkonytermés melletti képen látható harmadik – párás az üvege, mert a hűtőben tartjuk – Éva készítménye. Alapanyag benne természetesen a saját kiskertből.

Fotók: Gergely Tamás.