Lackfi János: Banánhéj

Banánt ettem a buszon,
s mikor végeztem a gyümölccsel
egy hölgy kedvesen elkérte tőlem a héját.
Talán zacskóba teszi majd
zöld avokádó mellé, hogy beérjen?
Utálatos szomszéd küszöbére szánja,
hogy az jól elcsússzon rajta?
Feldarabolja, és növények tövéhez ássa be,
vagy vízben áztatva öntözéshez használja
a nyomelemekben gazdag anyagot?

Kikapargatja a kásás bélést,
rárakja csúnya anyajegyére,
hogy egy hét alatt leszáradjon?
DNS-mintákat gyűjt mások szemetéről?
Orchidea leveleit dörgöli be vele,
hogy kifényesedjenek?
Kertje mulcsozásához
gyűjti a zöldhulladékot?
Állatainak viszi, mert azok aztán
mindent elpusztítanak, ami növényi?

Kis olívaolajon megpirítja,
csodás vegán bacon válik belőle?
Tartott tőle, hogy szemetelős típus vagyok,
s inkább maga dobta kukába?
Szemétszedő akció lelkes önkéntese volt,
és úrrá lett rajta a versenyszellem?
Ha naponta bedörgöli vele arcát,
feszesebb lesz a bőre?

Héjról ültet majd banánfát,
mint a krumplival tették régen?
Vajon annak citromízű gyümölcse lesz?
Lehet, hogy provokatőr,
aki olvassa most a verset,
és nevet magában,
mert titkára sose derül fény?

Illusztráció: Pixabay | Külön köszönet: kommentelők.