Sárkány Viktória: Epermese

Anyám kedvenc keverős-kavarós sütije volt az öt perc alatt összeálló joghurtos kevert tészta. A meggyet idővel megtanultuk lisztbe forgatni, hogy ne legyen zöldes a gyümölcs körüli rész, és fent is maradjon a tészta tetején; most az eper meglepően jól viselkedett, és elővigyázatosság nélkül is felszínen maradt – pirult, de nem zöldült. Évek óta a konyhám sztárja a narancsvirágvíz, egy kis kupaknyit tettem bele, ami üde, de karakteres illatot-ízt ad, a belereszelt citromhéjjal együtt.

Tíz éve nem csináltam meg ezt a sütit. Anyám halála után kétszer is nekiálltam, de érthetetlen módon egyszer sem sült meg rendesen, ekkor megsértődtem rá és nem próbálkoztam többet. A május közepi hétvégén az esős idő, barátok látogatása és anyám halálának közelgő évfordulója egyaránt arra indított, hogy nekifussak újra, az eredmény pedig felülmúlta a várakozásokat: duckó, illatos, foszlós gyönyör a végeredmény.

Sütés közben hallgattam egy beszélgetést, Szily Nóra azt mondta benne: „Cselekvés nélkül nincs boldogság”. Ennek szellemében a vendégek távozta után a maradék eperből kis cukorral és citromlével (ha lett volna gyömbér, azt is teszek bele) eperszószt készítettem, és azt kanalaztam a vacsi utáni desszertre – mámor. Szily Nórának nagyon igaza van, én meg remélem, anyám valahol látta és velem evett egy jót, extra adag szósszal.

Fotó: Sárkány Viktória.