Kállay Kotász Zoltán: Csuszpájzli

– Csuszpájzli – megkeni és megpaprikázza a zsíroskenyeret.
– Csuszpájzli – dalolászik, elakad,
rögtönöz valamit a nóta végére.
– Csuszpájzli – lerakja a telefont egy hosszú,
néhol sírdogálós beszélgetés végén.
– Nagyi, mi az a csuszpájzli?
– Csuszpájzli – huszonötdekás Omniát készít be a ridikülébe.
– Csuszpájzli – meghosszabbítja a temetőben
a családi sírhely lejáratát, húsz évvel.
– Csuszpájzli – feláll a híradó közepén
a tévékészülék elől, és kimegy.
– Könyörgöm, nagyi, mi az a csuszpájzli?!
– Gyere ide, figyelj! – odahív maga mellé a tűzhelyhez,
megpirítja a rántást barnára, sercegősre,
orrfacsaróan égett-paprikásra,
majd belezuhintja a levesbe,
és elégedetten kavargatja. – Csuszpájzli!
Nem tudom, hogy mi az, de ez… Biztosan nem!

Illusztráció: Fortepan / Obetkó Miklós | A közölt vers a szerző A konyhában történt mindig minden című kötetéből való | Arnolfini Books, 2025 | 122 oldal, 3900 forint.