UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…
Hol van már a Bunki-Tunki? A covid alatt tervbe vett, háborús-járványos kifőzdém még mindig csak elméleti, de észak-spanyol kalandjaim alatt nevet változtatott, és a képzeletbeli menü is kibővült baszk különlegességekkel; ebből lett a jelenlegi Baszki!
Aki azt hiszi, mindent tud a fagylaltról, az menjen el Bad Reichenhallba, és garantáltan fog újat tanulni.
Kánikulában.
Szeretek zöldséget párolni. Hadd példázzam ezt a körítésként tálalható brokkolival.
A homogén mezőnyből egyszer csak kivált két szereplő, és egy-két nap alatt látványosan, szinte szemmel követhetően megnagyobbodott.
Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.
A nyár elengedhetetlen tartozéka nálunk az a vajas-gyümölcsös kevert tészta, amit a szakemberek „egyensúly tésztának” hívnak, ugyanis valamennyi hozzávaló egyenlő arányban szerepel benne.
A német irodalomtörténet leghíresebb csésze teáját 1806. október 20-án fogyasztották el. Aki átnyújtotta, Johanna Schopenhauer volt, aki kapta és megitta, Christiane Vulpius, pontosabban akkor már egy napja hivatalosan is Christiane von Goethe.
Történt egyszer, hogy egy reggel a ház arra ébredt, nincsen áram. Nem működött a kenyérpirító, a vízforraló, a mikrohullámú sütő, és nem égett a villany a sötét konyhákban.
Az első felvonás utáni szünetben, kávézás közben odalépett az asztalomhoz egy elegáns úr s bemutatkozott: Dr. Topolánszky Iván vagyok – mondta. Több évtizedes barátság lett belőle.
Számomra az úgynevezett fosóka szilva gyermekkori élményeket idéz meg.