Zsubori Ervin: Francia reggeli Kantin-módra
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
A Brodmann család velünk szemben lakott, egy apró telek apró házában. A hat gyermek és az apa-anya két tapasztott padlójú tiszta szobácskában élt. A sparheltben égett a tűz, és Brodmann néni minden nap finom, egyszerű ebédet főzött népes családjának.
Az Arnolfini Kantin kertbe kiküldött mamarazzija a kora reggeli órákban kapta el a pillanatot, amikor a snidling éppen áthajolt az oregánóhoz.
Ami Budapesten a fiataloknak a gyros, vagy a döner kebab, az São Paulóban a pastel.
Ha az ember lányának a fiúja Űrbe! verseskönyvet ír, akkor az ember lánya meglepetés Űrbe!tortát süt a nagy napra. De milyen az Űrbe!torta?
Sosem eszem hagyományos köretet, mert Kínában azt tanultam, hogy vagy rizst, vagy semmit, a rizst viszont sosem szerettem…
Egy kassai hosszú hétvégéről hazatérőben, még 2015 februárjában, lekanyarodtunk Irával Encsnél, így eljutottunk végre a legendás – sokak által Magyarország egyik legjobb éttermének tartott – Anyukám Mondta nevű lokalitáshoz.
A lepénykenyér ma is velünk él, különböző formákban és tartalommal – pászka (macesz), pita, tortilla, pizza, lángos, naan; a maniókából vagy szágópálmából készültekről nem is beszélve –, a nők roppant találékonyságát dicsérve. A kutatások szerint annak idején magyar őseink is fogyasztották.
Vizsgára készülök, ingázok Sopron és Budapest között. Legutóbb egy gyors ebédhelyettesítő villásreggelit a vonathoz indulás előtt dobtam össze.
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!