UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Nálunk gyakori vendégek a spárgák, amelyeket eleinte egy hétköznapi leveses fazékban főztem, mert teljesen értelmetlennek tartottam pár hétre venni nekik egy célszerszámot. Tavaly azonban kaptam egy luxus párolóedényt…
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Aki Berlinben él, könnyen elbizonytalanodhat abban, vajon ide is eljut-e egyszer a nyár, vagy talán teljesen elfeledkezik rólunk, berliniekről.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Mintha csapra vert boroshordóból engednének egy pohárral. Hozzá szárított kígyóbőr, csillapításul. 17-en voltunk. Mindenki megpróbálta.
Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.
Hagyma, paprika, paradicsom, füstölt kolbász. Lecsó. Kerti csúcsgasztronómia, mindent bele alapon.
Fél hat múlt, a tücskök talán aludni mentek, a kutyák viszont kezdik ébresztgetni egymást. Én meg magamat, hogy most már el ne aludjak, ez az egy nap talál még itthon a nyárból, és ha a lakásfestéssel-takarítással el is készültünk tegnap estére, a szeder nem vár szeptemberig, most kéne befőzni.
Sok érdekeset láttunk, köztük például sült bárányfejet; ezt meg is kóstoltuk az egyik éjjel egy kerthelyiségben.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
A Brodmann család velünk szemben lakott, egy apró telek apró házában. A hat gyermek és az apa-anya két tapasztott padlójú tiszta szobácskában élt. A sparheltben égett a tűz, és Brodmann néni minden nap finom, egyszerű ebédet főzött népes családjának.
Az Arnolfini Kantin kertbe kiküldött mamarazzija a kora reggeli órákban kapta el a pillanatot, amikor a snidling éppen áthajolt az oregánóhoz.