UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ott jártamban szerettem volna bekapni valamit, és az éttermi részlegen – a „rémségek kicsiny boltjában” – egy kínai kifőzdére esett a választásom. „Édes-savanyú leves és zöldséges marhahús-csíkok vegyes rizzsel” volt a menü neve.
Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont!
Mindenki túl van már az idénynyitó kerti sütögetésen? Hálás alany lehet ehhez például a felnyársalt kacsacomb.
A reggeli nem csak tápértékben, hanem esztétikailag is fontos. A Távol-Kelet tudatosan használja a színeket az ételeknél…
Hosszú életem során sokféle kedvenc közül a legkedvesebb, amit 1996 nyarán minden este láttunk elkészülni Krétán a Red Beachen, és ettük minden este komótosan órákon keresztül, krétai borok kíséretében…
Hajdanán az én dolgom volt, megvan az már vagy negyvennégy éve is, hogy átvigyem darálni a malacoknak való kukoricát a töltésen túlra, most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz.
Ropogós kéreg kívül, puha zöldségek és nagy lukak belül. Ugye, milyen gyönyörű? Ugye, milyen kívánatos?
Ez a búcsúvacsoránk menüje: vörösboros spárgás rizottó, lepényhallal és rákocskákkal.
Azzal a reménnyel adom közre a szupertitkos családi fatörzstorta-receptemet, hogy arra érdemes emberek fogják felhasználni. Ráadásul a továbbiakban én is könnyebben megtalálom itt az Archívumban, így többé már nem kell sütés előtt keresgélnem a sok-sok recept-cetli között…
Tényleg így hívják ezt a bűnös élvezetet. Le van védetve a neve, és saját zacskó is készül hozzá, Stuttgarter Schneebergle felirattal.
