Októberi leltár.
Szerző: Kantinos
Faragó József: Plusz egy puding
Jól értesültek gyakran vitatják a rozata eredetiségét. Felemlegetve a francia crème brûlée és a spanyol crema catalana desszerteket. Valójában földgömbbel a kezünkben napestig sorolhatnánk a közszájon forgó és a kevéssé ismert változatokat. Legyen elég annyi, hogy a tengerparti konyha mindig befogadó.
Székely Ervin: Nagyszalontai ízek, Bukarestben
Nagyszalontán, gyerekkoromban egyszer beteg voltam és apám a városból krumplis palacsintát hozott nekem.
Faragó József: Lecsóhal
A háziak nagymamája rám nézett és rögtön megkínált egy kávéval. Kicsit eldiskuráltunk a halról. Persze, csak az obligát hőség témát követően. Azt javasolta, legyen dalmát „lešo”.
Pető Tünde: Már a sztrapacska sem az igazi
Mit keres, kérem, a sztrapacskában a paprika, talán eltévedt? – kérdezem én. A petrezselyem még hagyján, de a paprika már egyenesen szentségtörés.
Gergely Tamás: Céklás sütemény a virágoskertből
Stockholmban divat lett melegházak mellett virággal, zöldséggel több hektárnyi területet hozzáférhetővé tenni azok számára, akik maguk válogatnák össze a virágcsokrukat, vagy a friss zöldséget a konyhába. Kávézója is van persze a melegháznak.
Petrőczi Éva: Halak dicsérete
Az ellenségeink sem foghatják ránk, hogy megrögzött haspókok vagyunk, az azonban tény és való, hogy nagyon kedveljük a halételeket, és családi krónikánkban épp úgy fontos helye van a Szalajka-völgyi és a Szováta mellett kóstolt pisztrángnak, mint a tengeri halaknak.
Bojti András: Ehető csend életem
Van úgy, hogy az ember enne. Minimál programra állítva vág a kopasz barackból, tesz mellé a tányérra jófajta olasz sajtot, és nézi őket. Geometria és élet. Észreveszi, hogy azok is nézik őt.
Simon Magdolna: Gangkertészet
Kétezer-tizennyolc őszén költöztünk be zuglói lakásunkba, amely egy 1910 táján épült ház harmadik emeletén van. Függőfolyosó, vagyis gang jár hozzá. Én fűszernövényeket szerettem volna konyhaközelben, továbbá elhelyezni néhány túlélőt a régi gangról.
Faragó József: Kék hal az adriai Gulágon
A „csupasz szigeten” (Goli otok), melynek kopár sziklái között addig csak birkákat legeltettek, 1949-ben alapították a hírhedt „adriai Gulágot”, a mai börtönturisták zarándokhelyét.