Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #27 – Kiskakukk
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
A narancs ritka csemege volt, s mindig a karácsonyhoz kötődött, mert főleg olyankor lehetett a nagyobb boltokban déli gyümölcsöt kapni, még Csíkszeredában is.
– Ne haragudjon – folytatta a nő –, egy barátnőm ajánlotta ezt a hagyományőrző éttermet, és meglepődtem, hogy amint belépek, meglátok egy ilyet…
Haiku a konyhaasztalon.
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.
Fönt is, lent is.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Évindító, kávéval.
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.