Lackfi János: Árva kolbász balladája
Lenn ballag egy kolbászdarab, / ott fent pedig a nap halad, / darab-darab, / halad-halad, / kolbászolnak az ég alatt.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Lenn ballag egy kolbászdarab, / ott fent pedig a nap halad, / darab-darab, / halad-halad, / kolbászolnak az ég alatt.
Káposztadiéta után.
Citromkúra közben.
Most vagyok boldog: / két formás, köményes / cipóba sütöttem bele / minden vidám, s kedvetlen percemet.
A karantén tavaly megérlelte az időt a fűszerkertünk megújítására, amely meg is hálálta a törődést. Az erős paprika nem különösebben élvezte a hidegebb napokat, de a mentafélék és a bazsalikom az izraeli januárt is jól bírják.
Egy széltében, hosszában, de leginkább mélytében ismert építőmesterről van szó, aki bizonyára szereti a hasát…
Fehéret végy, / neki való lisztet, / s mint ki nagyot alkot, / mártsd bele a kezed – / gonddal formáld, / marjad, dögönyözzed…
namost ha beigli / diós vagy mákos? / ez itt a kérdés / szépecsém! / vagy gesztenyés is / labdába rúghat / édes karácsony / ünnepén?
Az ember saját képére megalkotta a húslevest. Minden benne van.
Éles tollammal lehántok róla / egy vékonyka héjat, / hogy húsához férhessen / az éhes értelem / leve, mint áldozat vére / fröccsen a földre, / de nem kegyelmezek…
Fehér, szájban gyümölcsmix-buké, mégsem édes, de nem is kapar, csak csavar egyet a nyelven. Mi az?
Már úgy gondoltam, elfogyasztottuk az idei gránátalma-termés utolsó gyümölcsét is, amikor…