Székelyhidi Zsolt: Extravaganza
Csak menni / a vasárnap délutánban, / a még-hideg-van utcáról / az étteremmeleg / hívogató.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Csak menni / a vasárnap délutánban, / a még-hideg-van utcáról / az étteremmeleg / hívogató.
Amikor a kenyér életre kél, akkor szuszog, puffog, mondhatni, örvend: most övé a tér.
Vasárnap. A teraszon.
A rákészülés szertartása. Színházra, mozira, egy jó vacsorára, esetleg egy kellemes esti sétára. Mindegy is. Most épp Palermóban.
Igaz mese egy galambról, a II. világháború idejéből.
Ez az olajban tocsogó édességbomba minden skót dietetikus tiltott gyümölcse.
Egyetlen éttermet sem találtunk nyitva a környéken, pedig egészen Újpest központjáig elzarándokoltunk az öreg víztorony melletti lakótelepről.
Kalácsok a falvédőn…
Mindenből egy kicsit, de sokszor…
Történet arról, amikor egy beszélgetés tovább tart, mint a sülési idő.
…és én / mire emlékszem: a kislábasban / sütött tenyérnyi édes / krumpliszeletre…
Az itt látható mézes sütemények nagyon finomak is, szépek is, és kellemes emlékeket ébresztenek bennem. A formájuk földi, hisz GEOmetrikus, az ízük ezen túli, vagyis mennyei…