B. Tomos Hajnal: Almafa
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
A birsalma gyermekkorom óta a kedvenceim közé tartozik.
Kávézás. A kávé világnapján.
Szüret a hat négyzetméteres stockholmi teraszról.
Beleszeltem a tányérba két paprikakarikát, aztán szedtem a levesből – és egyszer csak ott volt.
A nyári gyümölcsök mellé kellett valami érdekes kísérő, hogy a kép egyensúlyba kerüljön.
Életemben először / szusit eszem. / Elsőre furcsa, / száraznak, fanyarnak tűnik, / de szószba mártva már / simán lecsúszik.
Öcsit könnyebb átugrani, mint körbejárni.
Idei első pár szem érett fügénk.
Nem tudom, ma hogy van, de a hatvanas-hetvenes években a fodros kel nem volt ismerős se a brassói, se a kolozsvári piacon.
Főzök neked. / Mondja, és azt gondolom, kedves tőle. / Lecsurog a verejték gerincemen. Ilyen a nyár idén.
A fül adja a másikat.