Lackfi János: Étlap-versek 3/2
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Egyenesen a frigóból…
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.
A családi legendárium szerint a maceszgombócot annak idején mindig dédanyám készítette…
Még füle is lett. Mondhatnám, hogy így terveztem, de nem.
Amikor írok, két dolog kapcsol ki igazán: a futás és a sütés.
Az anyukám igazi ízes, vidéki konyhát visz, ahogy azt a nagymamámtól tanulta.
ha rád gondolok / érzem a zöld tea / fanyar ízét…
Salátát szerettem volna venni online, a másnapi pörkölt mellé, és egy mosolygós fotó majdnem elcsábított…
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
A birsalma gyermekkorom óta a kedvenceim közé tartozik.
Kávézás. A kávé világnapján.