Lackfi János: Tíz harapás
– A kihívás a következő: meg tudod enni tíz apró harapásra ezt a rózsadesszertet? – Ne nevettess, Botond, világéletemben falánk és édesszájú voltam, nekem egy ilyen praliné hamm, egy falat csupán. Jöhet a következő.
Kategória: Kisadag
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Szentmiklósi Tamás: Müncheni meglepetés
Münchenben vagyok, a hetvenes években, Erwin barátommal egy kínai vendéglőben vacsorázunk. Soha nem jártam még kínai vendéglőben…
Mörk Leonóra: Szabó Magda sütije
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Ligeti Zsuzsa: Üvegbe zárt nyár
Ettük salátának, főztem lecsónak, a többség azonban üvegben végezte, paradicsomlé formájában. Ez is sok munka, de megéri.
Kállay Kotász Zoltán: Rácsos
Ha biztosra akart menni, nagyi rácsost sütött, / receptje odaégődött a ha-álmomból-felébresztenek-is-tudom-ba…
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #25 / Izraeli ízvilág 6 – Palesztin vacsora
Utolsó izraeli vacsoránkon hagyományos palesztin ételeket költöttünk el. Egyszínű kék papírterítővel leterített hosszú asztalra hordta ki a mesterszakács óriási tálakban a fogásokat.
Gergely Tamás: Szíves jó étvágyat!
Finom szendvics ízléses zacskóban, amin nemcsak az uzsonna tartalma van feltüntetve, hanem általában kézzel írva a dátum is. Esetenként pedig a dátum mellett egy szív…
Géczi János: A slambuc
A mélytűz nem éget s füstöt sem ad. / A slambuc nem tűri a lángot, / ha hirtelen, sem azt, ki felügyeli.
Sárkány Viktória: A szerelem illata
Először a szerelmi láznak tudtam be, mikor egy teljesen jelentéktelen külsejű édes kenyérféleségbe beleharapva azt éreztem, hogy „ó édes istenem, ez egy mennyei manna”…
Szentmiklósi Tamás: Olasz étterem Budapesten! – hatvanas évek
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #24 / Izraeli ízvilág 5 – Akko
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.
Gergely Tamás: Marmande
Nem sok a fél, kis méretű paradicsom, a mellékelt fotó talán bizonyítja, viszont az íze – ezért mesélem el.