Szentmiklósi Tamás: Étvágygerjesztés
A hatvanas években volt egy srác, afféle tohonya, szétfolyó arcú, akivel időnként beültem valahová sörözni és elfogyasztani (sok-sok kenyérrel) a legolcsóbb ételt, ami szerepelt az étlapon.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
A hatvanas években volt egy srác, afféle tohonya, szétfolyó arcú, akivel időnként beültem valahová sörözni és elfogyasztani (sok-sok kenyérrel) a legolcsóbb ételt, ami szerepelt az étlapon.
– Azt akarják, hogy féljünk – motyogja, / felvesz egy nagy kést, a spájzba surran. / Hallani, nyiszál, / kenyérvéget hoz, üresen majszolja.
Ez egy varázspizzásdoboz. De ha rám tetszik
hallgatni, akkor ott nyitja ki, ahol a felirat van,
hogy »open here«.
Túlélőkészlet édesszájúaknak a stuttgarti karácsonyi vásárból.
A történetben szereplő gyönyörű gulyásleves a napokban Kalifornia El dorado megyéjében készült, a környék egykor az aranyláz központja volt.
Elkészült az első gyógyfüves és -fűszeres vörösboros tea – az a bizonyos mulled wine tea, ahogy a művelt angol mondja…
Banánt ettem a buszon, / s mikor végeztem a gyümölccsel / egy hölgy kedvesen elkérte tőlem a héját. / Talán zacskóba teszi majd / zöld avokádó mellé, hogy beérjen?
Eszembe nem jutott volna Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját nézve, hogy az egyik szereplőt Tárkonynak hívják.
Már nem az éhség / hajtja járomba őket / a rézüst forró / öble körül, // sem a szilva-manna / zamat; / cibere-hullámok hátán, / kavarórúd ütemére // átringatózni az éjt, / miért gyűlnek hát össze, / miért?
A „Körte” feliratú a lekvárt apám húgának a házából hoztam el a halála után, annak is már sok éve…
Egy „gyümölcsillatú” vers a szerző Holtig-zengő ég alatt – Versek a zenéről című új kötetéből.
Szakácssegédként elértem, hogy én hámozom meg a főtt krumplit. Íznek se rossz, én egyenesen élvezem, ízemléknek se utolsó, de hát a rejtett anyagai!