Iván Gizella: Strauss-keringőre a legjobb főzni
Elárulok egy titkot. Strauss-keringőkre a legjobb főzni. A főzés és a zene ugyanis párban járnak. Igazi szerelem az övék.
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Elárulok egy titkot. Strauss-keringőkre a legjobb főzni. A főzés és a zene ugyanis párban járnak. Igazi szerelem az övék.
A mosolyod már a füledig ért, az övé is, a válla rezzent, innen tudtad, hogy szeretne megölelni, máris vetetted magad a karjaiba. Hat éve volt magasabb nálad. – Teát főzök. Kérsz? – kérdezted. – Aha, milyet? – Diós trüffel. – Bólintott, ez a második kedvence.
Ottó elvitt minket az olasz gasztronómia titkos helyeire, ahová csak az jutott el, aki be tudott jelentkezni. Persze, ha ismerte a hegyi vendéglős telefonszámát.
Mintha ottfelejtettek volna minket az iskolapadokban, ugyanúgy heccelődünk és hahotázunk. Anekdotázunk a régmúlt emlékeken.
Akkoriban rossz evő voltam, nem szerettem a húst. Viszont olcsó volt a krumpli, és bőven termett, Anyám meg Nagyanyám pedig számtalan ételt tudott belőle készíteni.
Egyszer volt, hol nem volt, hajdanán, Rómába mentünk szilveszterezni. Ó, álmaim városa.
Az asztalon már ott gőzölgött a mák, leöntve tejjel, belőle kikukucskált a reszelt citromhéj, s egy kis ribizlilekvár. Mindig tett bele lekvárt, ezt a szokását én is átvettem.
Bő tíz éve az egyik szomszédom áthívott magához egy teára, és legnagyobb meglepetésemre csoda szép porceláncsészéből kínálta nekem a frissítőt. Én megrettentem, ő csak legyintett…
Vettem ugyan, méghozzá ünnepi mintásakat, az idei karácsonyra is, de nem dobtam ki a régiek közül azt a két fő-fő kedvencet sem – igen, igen, egy pöttyöset és egy katicásat –, amelyek még gyógyítható állapotban voltak, sok-sok, meglehetősen viharos szolgálati évük ellenére.
Rendes házban legalább egy héten egyszer esznek húslevest, mondta apám tállyai nagynénje, aki olyan szegény volt, mint a templom egere, de tényleg minden héten leölt egy tyúkot, vagy kacsát a hátsó udvarból.
Szerencsére az amszterdami szülők ragaszkodtak hozzá, hogy a gyerekeik szirupos ostyát meg fűszeres kekszet ajándékozzanak mikulásra, és legutóbb a népharag elsodorta azoknak a túlbuzgó polgármestereknek a kísérletét, akik be akarták tiltani a spekulatiusfigurákat.
Azt gondolhatnánk, nincs az az információmorzsa, amit az elmúlt kétszáz év során a német szakemberek ki nem derítettek legnagyobb költőjükről. Ám meglepetések mindig érhetik az embert.