Halász Géza: Mit esznek az ausztrálok?
Hogy megtudjuk, mit esznek az ausztrálok (svédek, mexikóiak, magyarok), legjobb elmenni a népek kohójába, egy bevásárlóközpont etető részlegébe.
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Hogy megtudjuk, mit esznek az ausztrálok (svédek, mexikóiak, magyarok), legjobb elmenni a népek kohójába, egy bevásárlóközpont etető részlegébe.
Ebben a mai fogyasztási őrületben, amikor bármerre nézel, mindenütt reklámok buzdítanak a vásárlásra, sokan már azt sem tudják, hogy mi az a hiánygazdaság, pedig évtizedeken át abban élt a magyar ember.
Esetem a kvarner scampival (a norvég homárok déli rokonával) 8 éves koromban, az isztriai öbölben kezdődött.
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…
Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.
A nyár elengedhetetlen tartozéka nálunk az a vajas-gyümölcsös kevert tészta, amit a szakemberek „egyensúly tésztának” hívnak, ugyanis valamennyi hozzávaló egyenlő arányban szerepel benne.
A német irodalomtörténet leghíresebb csésze teáját 1806. október 20-án fogyasztották el. Aki átnyújtotta, Johanna Schopenhauer volt, aki kapta és megitta, Christiane Vulpius, pontosabban akkor már egy napja hivatalosan is Christiane von Goethe.
Történt egyszer, hogy egy reggel a ház arra ébredt, nincsen áram. Nem működött a kenyérpirító, a vízforraló, a mikrohullámú sütő, és nem égett a villany a sötét konyhákban.
Az első felvonás utáni szünetben, kávézás közben odalépett az asztalomhoz egy elegáns úr s bemutatkozott: Dr. Topolánszky Iván vagyok – mondta. Több évtizedes barátság lett belőle.
És volt annak a korszaknak egy iható szimbóluma is: a Bambi, melyet először 1947-ben kezdtek el palackozni nálunk, ám 1960-tól datálódik az igazi diadalmenete Magyarországon. Csatos üvegben került forgalomba az első és sokáig egyetlen magyar szénsavas üdítőitalként…
Időben érkeztem, hogy a faszenet tekintélyes parázskupaccá varázsoljam. Izzasztó feladat. Szomjazol, Déneském? – kérdezte Gyuri. Választ nem várva könnyű, hideg rozé fröccsöt nyomott a kezembe, miközben elmesélte a Kévés Galéria történetét.
Mila nem csupán a szerelmi bánatot és csalódást gyúrja ki magából, de csodálatos kenyerei és süteményei jóvoltából lassan-lassan „belegyúrja” magát a falu apraja-nagyjának szívébe.