Sárkány Viktória: A szerelem illata
Először a szerelmi láznak tudtam be, mikor egy teljesen jelentéktelen külsejű édes kenyérféleségbe beleharapva azt éreztem, hogy „ó édes istenem, ez egy mennyei manna”…
Kategória: Adag
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Szentmiklósi Tamás: Olasz étterem Budapesten! – hatvanas évek
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #24 / Izraeli ízvilág 5 – Akko
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.
Kemény György: Caprese kontra Spagetti
Jóízű döntetlen.
Gergely Tamás: Marmande
Nem sok a fél, kis méretű paradicsom, a mellékelt fotó talán bizonyítja, viszont az íze – ezért mesélem el.
Kállay Kotász Zoltán: Zacc
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Gergely Tamás: A zászlós extra
Karolinska kórház, Stockholm, június 6-a. A tálcán, amelyiken az ebédem hozzák, kis meglepetés szerénykedik, egy szelet eperlekváros tekercs, amibe egy miniatűr papírzászlót szúrtak.
Kemény György: Prosciutto e Melone
Nem jött szembe Nápolyban…
Szentmiklósi Tamás: Hogyha egyszer majd…
Ül az asztalnál, a sarokban, mindig ugyanazt eszi: falusias húslevest, utána rántott húst krumplipürével és uborkával, lehetőleg, ha van, kovászossal. Mellé nagyfröccsöt iszik, illetve nagyfröccsöket.
Nagy Bernadette Nade: Nápolyi reggeli
Hosszú sétákra készülve.
Kemény György: Nápolyt látni és megenni
Margheritától Limonéig…