UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
A Tibetből áttelepült szakács elbeszélése szerint hazájában szárított jakhúsból készítik az ételeket. Nálunk ezt az alapanyagot nem tudja beszerezni, ezért sovány szürkemarha-húsból készülnek a fogások.
Virágot hoz Évának az Euroflora. De nini, a virágon kívül más is van egy elegáns dobozkában.
Münchenben vagyok, a hetvenes években, Erwin barátommal egy kínai vendéglőben vacsorázunk. Soha nem jártam még kínai vendéglőben…
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Birssel körítve.
Ami a csütörtököt illeti…
Ettük salátának, főztem lecsónak, a többség azonban üvegben végezte, paradicsomlé formájában. Ez is sok munka, de megéri.
Már több Finy Petra-gyerekkönyvet olvastam-ismertettem lelkesen, de csak ez a mostani Almás pite-kötet ébresztett rá igazán tetszésem egyik forrására.
Futólag említettem már a Kantinban, de most precízen leírom a fűszersónk elkészítésének módját.
Hangulatában a tejbár engem az iskolai étkezdékre emlékeztet: mindenki bejön, gyorsan kér és kap, eszik, megy – semmi flikflak, haladunk.
Jó lenne koccintani rá, de miből? Marad a kávézás, az, ahogyan mondani szoktuk, „olcsó és nem ráz”. Összerakjuk forintjainkat, ha jól számoljuk, kettőt-kettőt is meg tudunk inni, miközben dumálunk.
