Lackfi János: Étlap-versek 3/2
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni.
Egyenesen a frigóból…
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.
A családi legendárium szerint a maceszgombócot annak idején mindig dédanyám készítette…
Szóval, a Zóna, a hely, ahol „vágni lehetett a füstöt”, ahol kellett egy-két perc, hogy megszokd a Régi Világból ismert és már eltűntnek vélt savanykás szagot.
Mondhatnánk azt is, hogy a franciaországi pezsgőtörténetben oly jeles és jelentős özvegyasszonynak, Madame Cliquotnak virtuális kishúga született, Henni Herzberg, egy wiesbadeni kedves, jótékonyan akaratos ifjú hölgy személyében.
Még füle is lett. Mondhatnám, hogy így terveztem, de nem.
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.
A Douro folyó partján, a Muro do Bacalhau étterem teraszán ebédeltünk, ahonnan egyszerre le lehet látni a folyóparti sétányra, a folyón úszó gályákra, a Luis I. hídra és Porto túlpartjára.
Csak néhány éve fedeztem fel magamnak a konyhát, és azzal új ízeken túl új anyagokat, érzékelést, procedúrákat, játékosságot, kreativitást és nem utolsósorban egy számomra eddig ismeretlen rendet.