Kemény Zoltán: Törékeny csendéletek #K12
Fönt is, lent is.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Fönt is, lent is.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Évindító, kávéval.
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.
Ha valakire egy étellel emlékezünk, egészen biztos, hogy az a személy bizalmi emberünk volt: együtt enni intim cselekedet, általában jobban megválogatjuk, kivel ülünk le egy ebédre, minthogy kivel ülünk le egy kávéra.
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött: / „Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…” / About 90 years ago, my father’s poem began like this: / „The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”
Negyedszázada Oxfordban vásárolt mikiegeres kötényem méltó utódját hosszú éveken keresztül hiába kerestem. S erre, mit tesz Isten, megint csak Albionból érkezett az „őrségváltás”…
Bárhol fordulok meg a világban, első dolgom, hogy keressek egy nyugodt helyet, ahová befészkelem magam, ahol kedvemre írogathatok, kávézhatok, vagy éppenséggel borozgathatok. Nincs ez másképp itt, Lisszabonban sem.