Börzsönyi Erika: A legendás brassói
Több évtizede már, de még ma is úgy idézik fel a nővérek azt a régi nyarat, mikor Sándor brassóit főzött a vendégeknek.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Több évtizede már, de még ma is úgy idézik fel a nővérek azt a régi nyarat, mikor Sándor brassóit főzött a vendégeknek.
Bébispenót / és reszelt sárgarépa / együtt küzdenek, / hogy tavasz legyen.
Volt is, lesz is…
Folyton versengtünk. A görögdinnyét illetően például abban, hogy ki tudja szebben megfaragni.
Csíracsápok.
Szúrós István-napi hőség, / vadalma, vagyis vackor / illata árad…
Régi vasárnapi ebédek emlékét idézi fel bennem a fejem felett ütemesen húst klopfoló kéz. Vasárnap délelőtt van, nyitott ablaknál ülök, amin bekúszik a vasárnapi ebédek illata. Tizenegy emeleten főznek húslevest.
Elárulok egy titkot. Strauss-keringőkre a legjobb főzni. A főzés és a zene ugyanis párban járnak. Igazi szerelem az övék.
Nem fázunk, sőt.
A mosolyod már a füledig ért, az övé is, a válla rezzent, innen tudtad, hogy szeretne megölelni, máris vetetted magad a karjaiba. Hat éve volt magasabb nálad. – Teát főzök. Kérsz? – kérdezted. – Aha, milyet? – Diós trüffel. – Bólintott, ez a második kedvence.
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.