Ha már a pasztasutáról, vagy pasta asciuttáról írtam legutóbb, maradok még néhány mondat erejéig a kulinária nemzetközi vizein, jóllehet tengerpartja annak a nációnak nincsen, melynek egyik kedvenc tömbszerűen fogyasztható étke igazi kedvencem. Ez pediglen aKóstolj bele
Kategória: Hazai
Magyarországi abroszok emlékezete
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #28 – Mézes csupor
Örököltem nagymamámtól egy sárga fajansz méztartót, kissé ütött-kopott, de egyedi számozott darab, legalább hetven éves. Márkájára utaló felírás nincs, csak annyit ütöttek bele, hogy Dep H122/1.
Simon Magdolna: Pettson, Marie Antoinette és a Jedik, reggelire
Aztán szegény kalács, ahogy kihűlt, gyorsan „lefejeztetett” a fehér, még mindig éles, körülbelül negyven éve Kecskeméten vett „lézerkéssel”. Marie Antoinette program? Vagy inkább Star Wars?
Székelyhidi Zsolt: Street Food a lakásban
A szobába szorított lelkek gyors megoldásra vágynak. Ha már étel és gyors, adja magát a manapság divatos street food. Ez a két szó meg is alapozza a továbbiakat, egyben kijelöli a táplálék milyenségét, mennyiségét, külalakját és hát az ízeit.
Gulyás Dénes: Pasztasuta
Olasz Feri bácsi – a kilencszázhatvanas évek adta lehetőségekkel – főzni kezdett. Valami csoda folytán libazsír akadt a kamrában, fokhagyma, nagyanyám száraztésztája, némi paradicsom, s valamilyen sajt is.
Barbély Virág: Karanténkenyér porélesztőből
A 2019-20-as élesztővész túlélőinek nem kell megmagyarázni, hogy miért porélesztős pékáru sül. Hogyan teszünk szert porélesztőre? Három útja van.
Ligeti Zsuzsa: Az utolsó ebéd a napon
Bent a házban már fűtöttünk a második novemberi hétvégén, hisz reggel csak 2 fok volt. Már meg is terítettem, míg sült a hús, amikor jött az ötlet: ebédeljünk kint a napsütésben.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #27 – Fűszertartó
A nászutunkon Zakopanét is útba ejtettük. Az egyik kanyargós utcában éppen népművészeti vásár zajlott. Rettenetesen tetszettek a járda szélére kiállított, ember nagyságú, feketére pácolt Krisztus- és parasztszobrok. Nem tudtunk volna megfizetni, ezért vigaszunkra vettünk egy kis polcot három faragott fűszertartóval.
Köböl Vera: Hangulatjavító
Emlékszem, amikor először találkoztunk régen (talán Párizsból kaptuk?), és rátaláltam erre az ízre. Arra is, amikor először félbevágtam és kikanalaztam, felkucorodva az ágyra, ahogy utána is évekig.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #26 – Kancsók, csészék, poharak
Családunk legrégebbi kancsója már az ötvenes években járta Zebegény utcáit. Fehér, nagyfülű, öblös csőrű, kétliteres zománcozott kancsó volt. Több funkciót látott el.
Gulyás Dénes: Fordítás
Régen az aszúsodott bogyókat egy zsákba tették, kitaposták belőle az eszenciát, s a zsákban maradt, már csak kevés szőlőhúst tartalmazó, de édes szőlőhéjat, azaz a zsák tartalmát kifordították egy gerincborra…