Erényi Ágnes: Az eperlekvár, és ami mögötte van
Mit tesz az ember, ha úton-útfélen pirosan elé mosolyog a Fragaria, azaz az eper, s arra jut, hogy egy ládányiból lekvárt készítene? Először is elolvassa az irodalmi vonatkozásait.
Magyarországi abroszok emlékezete
Mit tesz az ember, ha úton-útfélen pirosan elé mosolyog a Fragaria, azaz az eper, s arra jut, hogy egy ládányiból lekvárt készítene? Először is elolvassa az irodalmi vonatkozásait.
Három napja figyelem, hogy szerda délutánra vihart és lehűlést jósol az időkép. Jól kigondoltam, hogy csinálok egy könnyű kis húslevest…
Már javában gyarapítottam a konyhaeszközeim csapatát, amikor a Batthyány téri vásárcsarnokban kezembe akadt egy félkörív alakú, üvegből rücskösre öntött szalvétatartó. Addig-addig forgattam mustrálgatva a kezemben, míg szívemhez nőtt.
A kanálon és az alátéten kívül mindent, ami a képen látható, anyák napjára kaptam a gyermekeimtől.
Mindig mondtam édesanyámnak, veszek valamit magamnak, ne fáradjon, ne készítsen vacsorát, este 10-kor úgysem ülök már le enni.
Anyukámat gyakran megkértem annak idején, hogy készítsen nekem morzsás tojást. Ez egy olyan étel, amelyet a spórolásnak köszönhetek.
Minimum három dolgot van mód ünnepelni május elsején. Az első – történetiségét tekintve – ugyebár a munka. A második az uniós csatlakozás. A harmadik a Kantin.
Felnőttkoromban már nem bíbelődött a Szikra Gyufagyár és a többi gyártó a címkék felragasztgatásával, közvetlenül a skatulyára nyomtatták a színes reklámképeket, akkor kezdtem el a kiürült skatulyákat egy zöld foltos kerámiatálban gyűjteni.
Szombaton oltottan és óvatosan kiültünk az első közös kávéra. Sütött a nap, a kávé zamatos, az ég kék. Egészen olyan, mint egy normális életben.
A terasznyitás napján eszembe sem jutott teraszt nyitni.
Több mint egy év után – maszkban, de oltásigazolással a zsebemben – kiszabadultam a termelői piacra, s nem tudtam megállni, hogy mindent, de mindent megvegyek, ami csak kapható volt.