Gulyás Dénes: Egy vasárnap délután, csigával
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.
Kategória: Hazai
Magyarországi abroszok emlékezete
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #26 – A francia vendég vacsorájának meséje
Ültünk, beszélgettünk, sajtoztunk, boroztunk. Az asztalon fehér- és vörösbor, utóbbi el is fogyott – attól tartok, eleve nem volt sok, ez a vacsora úgyis erősen igénybe vette a pénztárcánkat. Egy ponton Sz. úr körülnézett, és megkérdezte: nincs még egy kis vörösbor?
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #2 – Városligeti Sörsátor
Az élet szép, ha azzá tesszük, vallottam akkoriban, és erre reflektált a sörsátor közönsége is. Az átlagéletkor hatvanhat év lehetett. A hetvenévesek is úgy rockiztak, mintha az imént léptek volna ki a tánciskola kapuján.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: A pulykamájas–gombás rizottó hangja (szinkron: Láng József)
Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó!
Hoffmann Márta: Csólent
Sólet, vagy ahogy nagyanyám mondta: „csólent”. Sokáig ezt a hajdúsági tájszólásnak tudtam be, csak késő felnőttkoromban jöttem rá, hogy éppen ez lenne az autentikus kiejtés.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #1 – Amelie
Lekértem a polcról egy langyos Borsodi Bivalyt, mert a hideget nem bírja a torkom. A testes, keserédes barna sört kortyolgatva teljes testemet átjárta Benkő Zsolt blueszenéjének ritmusa.
Hoffmann Márta: Teríték
Valami készül.
Ránki Júlia: Cseresznyeálom
Gyerekkori emlékem a tikkadt gyaloglás nyaranta Szigligeten, miközben az út menti fákról egy-egy árván ott maradt cseresznyét csippentettünk le, és amúgy porosan megettük, a magját messzire pöködve. Lehet persze, hogy ez csak álom…
Erényi Ágnes: Az első (és utolsó) pogácsa
Azt, hogy engem mi vett rá a pogácsasütésre, amikor nem is szeretem a pogácsát, el sem tudom képzelni.
Sárkány Viktória: Etyeki idill
Jéghideg rosépezsgő és forró cappuccino – jól megférnek egymással.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #25 – A súlyos sólet és a könnyű szicíliai saláta meséje
Persze önmagában egy sóletet – előtte semmi, utána semmi… – nem lehet csak úgy feltenni az asztalra. Hogy miért nem? Hát hiúságból. Mivel annyira könnyű leves, ami sólet előtt elmegy, eddig nem jutott eszembe, valószínűleg, mert nincs is, végül maradt az előétel.
Draskovich Edina: A bűnjel
A nagy érdeklődésre való tekintettel, január 9-én megismétlésre került az egyik karácsonyi aprósütemény, a mákos linzerkifli.