Balla Erna: Terasznyitó a Stand 25-ben
Több mint egy éve home office-ban. De ma, kikerázva, rendes ruhában, vásárolni majd ebédelni indultam, mert Terasz! És mert egyszer élünk.
Magyarországi abroszok emlékezete
Több mint egy éve home office-ban. De ma, kikerázva, rendes ruhában, vásárolni majd ebédelni indultam, mert Terasz! És mert egyszer élünk.
A legutóbbi karácsonykor a szokásosnál is jobban rajongtam a szaloncukorért.
Váratlan látogató, kávészünetben.
Gyermekkoromban egyféle konyharuha volt kereskedelmi forgalomban. Négyzet alakú, fehér lenvászon, a szélén halványkék, piros vagy zöld beleszőtt csíkokkal, közepén keskenyebb csíkokkal bekockázva.
Az utolsó padban ültem, és újabb és újabb produkciókkal kápráztattam el az osztálytársaimat. Azt mutattam be mindig, hogy én nem figyelek az órán.
A dobozra ragasztott narancssárga papíron egy elefánt, bambuszok és két pöttyös őz van. A nagyobbik áll a zöld fövenyen, a kisebbik a távolban szökell. Ritkán készítek curry-s rizst, így a háromnegyede még megvan. 1975-ben lejárt a szavatossága, de egy száraz por nem tud megromlani.
Alsó tagozatban volt egy osztálytársam, akit mindenki irigyelt. Én is.
Alumínium tejeskannában hordtam haza gyermekkoromban a tejet a tejcsarnokból. Olyan apró voltam hatéves koromban, ha nem hajlítottam be a könyökömet, a Tímár utca járdáján kocogtattam végig a kanna alját.
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.
A népnyelv „piros földes” vagy „bauxitos” tojásként tartja számon a húsvéti tojások egyik különleges típusát.
Az előbb gyönyörű húsvéti tojásokat mutattak a tévében. Pillanatok alatt eszembe jutott, hogy miért, illetve hogyan nem lettem én tojásfestő.