Barbély Virág: J-linzer
A J-linzer abban különbözik az ABC összes többi linzerétől, hogy azokat még nem sütöttem meg.
Magyarországi abroszok emlékezete
A J-linzer abban különbözik az ABC összes többi linzerétől, hogy azokat még nem sütöttem meg.
Testnevelőtanárként első hivatalos szerenádomat 2023. június 15-én este kaptam a 12.a osztály 12 fős fiúkórusától.
Szállásunk, a Kerka vendégház egyik érdekessége az égből hulló, rengeteg étel volt. Az utca lakóitól és a háziúrtól az egy hét alatt kaptunk paradicsomot, hagymát, cukkinit, tököt, tojást; a kertben alma, szőlő és szilva is termett.
Egy délután hatan ücsörögtünk egy bokszban, öt fiatalkorú srác és a néhány hete már nagykorú barátnőm.
A majálishoz tartozó elementáris íztársítás a sör és a virsli. Esetleg még a sajtos-tejfölös lángos. Egy ideje azonban minden megváltozott…
Egyenesen a frigóból…
Szóval, a Zóna, a hely, ahol „vágni lehetett a füstöt”, ahol kellett egy-két perc, hogy megszokd a Régi Világból ismert és már eltűntnek vélt savanykás szagot.
Még füle is lett. Mondhatnám, hogy így terveztem, de nem.
Csak néhány éve fedeztem fel magamnak a konyhát, és azzal új ízeken túl új anyagokat, érzékelést, procedúrákat, játékosságot, kreativitást és nem utolsósorban egy számomra eddig ismeretlen rendet.
Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól.
Amikor írok, két dolog kapcsol ki igazán: a futás és a sütés.
Legalább harmincöt éve annak, hogy csemetéimnek, már nem is tudom, honnan, egy egészen különleges kis szélhárfát hoztam ajándékba, amelyen egyértelműen egy csiga formájú kis test hordozta a három csengettyűt, de nem ám akármilyen, hanem katicásan pöttyös.