Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #30 – Nagymarosi Piknik
Fekete Jenő koncertjére utaztunk Nagymarosra a Duna-partján lévő Piknik Manufaktúra Bisztróba.
Magyarországi abroszok emlékezete
Fekete Jenő koncertjére utaztunk Nagymarosra a Duna-partján lévő Piknik Manufaktúra Bisztróba.
Egy egyszerre elegáns, szépséges, idős asszony, hófehér hajkoronával, visszafogott, de az arc szépségét mégis kiemelő sminkkel jelent meg, és egy hatalmas tepsivel, amelyet az asztal közepére tett. Még soha nem találkoztam vele.
A helyi séf és cukrász törekedett rá, hogy a színeket valódi gyümölcsből, mesterséges összetevők használata nélkül hívják életre.
Családi majális a kertben, bográcsos csirkepörkölttel.
Nyolcan ültük körbe az asztalt. Olykor tízen. Ez a szentendrei, lilaakácos, illatos terasz amolyan bázis volt, ahol orvosok, építészek, művészek, sokat látott és élt, rendkívüli tudású emberek találkoztak, hosszú évtizedeken át, s csapongva beszélgettek, s megtiszteltek engem és feleségemet azzal, hogy állandó tagjai lehettünk a lilaakácos estéknek.
A szépséges virágcsokrokat száradás után elteszem, hogy később is gyönyörködhessek bennük.
Erdő-mezőjáró, madár- és gombarajongó szomszédom addig rágta a fülem, hogy egyszerűen muszáj cseh kucsmagombát vennem, mert most van a szezonja, hogy beadtam a derekam, szereztem fél kilót a kiázott ujjpercek bőrét idéző, nem kimondottan attraktív kalaposból.
Zamárdiban, a nyári szakszervezeti kéthetes üdülésünk utolsó napján történt…
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában / minyonokat vettem, biztos, ami biztos, / majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén / kalapáccsal fejbeveregettem a diókat…
Amikor Fruzsi látta, hogy tetszik a kék tál, amit ő valahol egy használtcikk-kereskedésben böngészett potom áron, egyből nekem ajándékozta, legyen a tiéd, vidd haza, mondta. Így lett az én tulajdonom.
Lila és fekete.
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]