Draskovich Edina: Kenyérkérdések
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Magyarországi abroszok emlékezete
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Ha visszaképzelem magam a gyerekkorba, és megpróbálom összeállítani a számomra legkedvesebb háromfogásos menüt, akkor az az ebéd mindenképpen egy libahúslevessel kezdődne, méghozzá maceszgombóccal és/vagy töltött libanyakkal felerősítve.
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Hagyma, paprika, paradicsom, füstölt kolbász. Lecsó. Kerti csúcsgasztronómia, mindent bele alapon.
Fél hat múlt, a tücskök talán aludni mentek, a kutyák viszont kezdik ébresztgetni egymást. Én meg magamat, hogy most már el ne aludjak, ez az egy nap talál még itthon a nyárból, és ha a lakásfestéssel-takarítással el is készültünk tegnap estére, a szeder nem vár szeptemberig, most kéne befőzni.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
A Brodmann család velünk szemben lakott, egy apró telek apró házában. A hat gyermek és az apa-anya két tapasztott padlójú tiszta szobácskában élt. A sparheltben égett a tűz, és Brodmann néni minden nap finom, egyszerű ebédet főzött népes családjának.
Az Arnolfini Kantin kertbe kiküldött mamarazzija a kora reggeli órákban kapta el a pillanatot, amikor a snidling éppen áthajolt az oregánóhoz.
Ha az ember lányának a fiúja Űrbe! verseskönyvet ír, akkor az ember lánya meglepetés Űrbe!tortát süt a nagy napra. De milyen az Űrbe!torta?
Sosem eszem hagyományos köretet, mert Kínában azt tanultam, hogy vagy rizst, vagy semmit, a rizst viszont sosem szerettem…