Barbély Virág: Kék
Székelyhidi Zsolt Ami kék lesz című könyvének bemutatójára fel kellett találni és tálalni valamit…
Magyarországi abroszok emlékezete
Székelyhidi Zsolt Ami kék lesz című könyvének bemutatójára fel kellett találni és tálalni valamit…
Amikor a fancsali feltét támaszt ad a sóskafőzeléknek…
Ma éjjel vadsertésre megyünk – mondta az öreg vadász, aki megtisztelt azzal, hogy mellette ülhettem a magaslesen, az egyik januári, csikorgó hideg éjszakán a Bakonyban.
Szedett-vedett bútorzata romkocsma-hangulatot kölcsönzött ennek a felkapott szórakozóhelynek. Az esténkénti élőzene vonzott oda minket. Nagy csáberőként szolgált Jimi Taylor gitármuzsikája és a meghívott énekesnők csengő hangja.
Ha makrélát eszünk, nekem mindig a Kafka jut eszembe…
Nem voltunk igazán éhesek, ezért csak nassoltunk. Andi és én Gundel palacsintát, amit hosszúkás tört fehér fajansztányéron szolgáltak fel.
Ha egy kicsit mélyebbre ásunk a konyhakertben, érdekes dolgokra bukkanhatunk.
A sárgaborsó-főzelék nem jár egyedül.
Kollégiumi szálláshelyünk elfoglalása után átballagtunk a kultúrházba, aminek az udvarán egy bosnyák férfi a fia segítségével faparázs fölött két süldő malacot forgatott. Messziről odacsalogatott minket a beirdalt malacok fűszerekkel kenegetett pecsenyeillata.
A rigók óvást nyújtottak be…
Reggel elállt a zápor, és csoportokban megérkeztek a fesztiválra meghívott vendégek, mindenféle foglalkozású emberek, a filmoperatőrtől a tanárig. A ragyogó napsütésben kiültünk a kertbe. Házigazdánk felesége egy nagy tál lángost sütött reggelire.
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.