Peťovská Flóra: Furda borz kedvencei
Egy széltében, hosszában, de leginkább mélytében ismert építőmesterről van szó, aki bizonyára szereti a hasát…
Kategória: Mix
Innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi
Balla Erna: Schmorgurke
A Schmorgurke, magyarul párolt uborka gondolatára a legtöbb magyart kirázza a hideg. Pedig…
Láng Eszter: A salátáról másképpen
Azt kérdi a minap egy kedves ismerősöm, szoktam-e salátalevest csinálni. Nem rövid életem során ezt a kérdést először tették fel nekem.
Erényi Ágnes: Hurut a konyhámban? Soha!
Ifjú, főzni nem tudó és nem is akaró ara lévén, inkább elolvastam az egyik nagymamaregényt, az Emberek a Szamos mentén címűt, nem túl nagy lelkesedéssel. Hogy mégis jó legyek a rokonoknál, megkértem őket, megcsinálnánk-e a történetben szereplő, rémesnek ígérkező, churut nevű valamit.
Petrőczi Éva: Az ember és a szőlő párbeszéde
A Szőlőskert Provence-ban című könyvben nem csupán az igazán Franciaországban otthonos, „hivatalos” szülőföldjén sok lelki sérülést szenvedett Ava története, nem a „gyógyító mediterrán légkör” séma az, ami magával ragad bennünket. Sokkal inkább az emberi világ – ezúttal egy törékeny asszonyember – és a szőlő, a bor, első renden egy különleges rozéfajta párbeszéde ez.
Gulyás Dénes: Gulyásleves és kardhal steak
Belekanalaztam a gulyáslevesbe, két falatot ettem a hortobágyi húsos palacsintából, s talán furcsa, de hiába volt csodálatos a kardhal steak két nappal korábban a Fisherman’s Wharf-ban.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Üveges tekintet
A mexikói maja istenek és az indonéz védőszentek áldásával.
Abafáy-Deák Csillag: Zöldségek beszéde
Erdélyből indulva, németországi vargabetű után, a kilencvenes évek elején telepedtem le Budapesten. A közértben, a zöldséges részlegen láttam először kiírva azt, hogy tv paprika.
Ránki Júlia: Életem kávéscsészéi
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Zsubori Barnabás: Valenciai morzsasüti
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
Zsubori Ervin: Három év egy Kantinban
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #7 – A diókrémes-meggyes charlotte és a New York-i Paprikás Weiss találkozásának meséje
Nagyon kevés ételről tudnám megmondani, hogy mikor készítettem először, és hogy kinek. Annyira kevésről, hogy egész pontosan csak egyről – a diókrémes-meggyes charlotte-ról.