Mörk Leonóra: Szabó Magda sütije
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Lokalizációs tagolású menü
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Birssel körítve.
Ettük salátának, főztem lecsónak, a többség azonban üvegben végezte, paradicsomlé formájában. Ez is sok munka, de megéri.
Futólag említettem már a Kantinban, de most precízen leírom a fűszersónk elkészítésének módját.
Hangulatában a tejbár engem az iskolai étkezdékre emlékeztet: mindenki bejön, gyorsan kér és kap, eszik, megy – semmi flikflak, haladunk.
Jó lenne koccintani rá, de miből? Marad a kávézás, az, ahogyan mondani szoktuk, „olcsó és nem ráz”. Összerakjuk forintjainkat, ha jól számoljuk, kettőt-kettőt is meg tudunk inni, miközben dumálunk.
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.
Utolsó izraeli vacsoránkon hagyományos palesztin ételeket költöttünk el. Egyszínű kék papírterítővel leterített hosszú asztalra hordta ki a mesterszakács óriási tálakban a fogásokat.
Finom szendvics ízléses zacskóban, amin nemcsak az uzsonna tartalma van feltüntetve, hanem általában kézzel írva a dátum is. Esetenként pedig a dátum mellett egy szív…
Először a szerelmi láznak tudtam be, mikor egy teljesen jelentéktelen külsejű édes kenyérféleségbe beleharapva azt éreztem, hogy „ó édes istenem, ez egy mennyei manna”…
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.