Nagyi megáldja az ételt a templomi urnából merített szenteltvízzel, egyenlő gerezdekre vágunk egy ropogós Jonatán almát, mindenki kap belőle, ennyien vagyunk, összetartozunk, ez a mi famíliánk, áldás-békesség szálljon rá. A teríték remek, misztikus és egyszerű, ahogy az a bácskai parasztoknál szokás.
Kategória: Különtermek
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Sós Evelin: Párizsi kávé a ringatós szobában
Többször előfordult már, hogy olyasmi történt velem, ami nem volt jellemző az életemre, s talán épp ezért máig élesen megmaradt az emlékezetemben. Az egyik ilyen eset 1977 tavaszán játszódott le, Párizsban.
Barbély Virág – Székelyhidi Zsolt: E-100 Mufftorta
Felfedeztem egy tortát, amiről azonnal a Spanyolnátha Téli Kertfesztiválja jutott eszembe, ugyanis ez egy hidegkedvelő mussztorta. Kiválóan tart mínuszban. Sőt. Könnyen Schiele-síthető. De ha már Egon Schiele-nek köze van egy tortához, akkor az többé nem mussztorta. Onnantól mufftorta.
Triceps: Éhségemlék
…és én / mire emlékszem: a kislábasban / sütött tenyérnyi édes / krumpliszeletre…
Sós Evelin: Kakaós csiga és más reggelik
Ezt a kakaós csigát reggelire kaptuk, még márciusban. Az ízét nem tudom felidézni, s arra sem emlékszem, egyáltalán megettem-e. Akkor talán még igen; mostanában legtöbbször elajándékozom.
Bauer Barbara: „Jó volt!”
És akkor végre megszólalt a mama. Megtörölte a szája sarkát a keze ügyében lévő kendőjébe, és csak annyit mondott, „Jó volt!”, majd felhajtotta a maradék kávét is, és folytatta: „Nem baj, hogy az öregnek nem kellett ilyeneket ennie”.
Falcsik Mari: Vasárnap
betűz a nap a szomszéd ablakáról / aztán kitáncol / ahogy a néni visszacsukja / ma ennyire futja / fényből de ez is elég lesz / a sárga léhez / hogy színarannyá váljon (…)
Székelyhidi Zsolt: Napszögek
Vadászat nyitott / presszóajtókra, / kitett teraszokra, / utcaasztalokra: / a kávéból mézzel / egy korty eső előtt, / egy utána.
Veress Tamás: Füstbe ment
a határban csárda belassít a sör a kapros / túrós jérce josta saját birka szezon zöldek / erős presszó Apám hogy örülne a pörkölt / lomhán omló szaftjának (…)
Bábel Antónia: A Limonádé-sziget
Ínyenc kapitány és bandája éppen a Madártej-tengeren hajókázott, amikor a kapitány megszomjazott. – Limonádét ide, de azonnal! – kiáltotta le a szakácsnak a kormány mögül. Ínyenc kapitány kedvenc itala ugyanis a limonádé volt, de nem ám cukorral, hanem kizárólag mézzel és frissen facsart citromlével. A kapitány kegyetlen haragjával kellett szembenéznie annak, aki másképp készítette. (Részlet egy készülő meseregényből.)