Hegyi Zoltán Imre: Tejet öntő lány (Jan Vermeer van Delft, 1660 körül)
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Műalkotások finomságai
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Máig népszerű.
Villásreggeli után… Helyett?
szépséges, híres / Edó hat szilvavirágát / öleltem – s lám / most egy pillangónak / könyörgök, itt, lenn délen…
Nem reggeli. Nem. / Reggel a bőrön súrlóbb / a fény esése – // vasárnap dél múlt. / Városlakók lepik a / vízpart teraszát.
Kívülről befelé kell hozzákezdeni. Az orrával. Ropogós uborka. Kis sóvirággal fűszerezve, magában. Aztán jöhet az édeskömény, hajszálvékonyra reszelve, citrommal, olívaolajban lazán megpárolva.
Innen. Az étterem mértéktelen fogyasztóira látni. / Innen. Az utcáról. Nincs hideg. Hideg sincsen. / Éjfél elmúlt. Vagy tán még nem egészen. / A bartender beszél velük. Mintha tényleg kíváncsi. / Érdekli a fickó. A lány. Érdekli minden.
„mindjárt, kisasszony – / elkészül a festmény… / készülhet a leves” // „megtenné, hogy / kiáll ebből a keze / mozdulatával gyűrt / / teljesen spontánul épült / kompozícióból?”
A Paradicsom-ábrázolások mindegyike gyönyörű ennivaló gyümölcsök tömegét és levadászni való állatok sokaságát mutatja, bármelyik mesternél nézünk is körül. Csakhogy a kísértés is ennivalóban tárgyiasul, egy alma képében! De még tovább is torzulhat soha nem látott, soha nem tapasztalt gyümölcsökben.
Művészettörténeti kutatásaink alapján az ételfotó-megosztó instagramosok előfutára Édouard Manet (1832–1883) francia festő és grafikus volt.