Petrőczi Éva: Málnadombi mesék
A Málnadomb édességkínálata pár hónapja kibővült. Oly gazdag lett a választék, hogy akik odajártak, sokszor percekig tanácstalanul ácsorogtak a pult előtt.
Irodalommá párolt alapanyagok
A Málnadomb édességkínálata pár hónapja kibővült. Oly gazdag lett a választék, hogy akik odajártak, sokszor percekig tanácstalanul ácsorogtak a pult előtt.
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában / minyonokat vettem, biztos, ami biztos, / majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén / kalapáccsal fejbeveregettem a diókat…
A januári fagyban aprócska öregember kuporog valami rozzant suszterszéken a nagyváros egyik forgalmas járdáján. Előtte fehér gyolccsal leterített láda, rajta a szerény portéka: három, egyenként tíz, húsz és harminc tojást tartalmazó kartontálca…
– Ne haragudjon – folytatta a nő –, egy barátnőm ajánlotta ezt a hagyományőrző éttermet, és meglepődtem, hogy amint belépek, meglátok egy ilyet…
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött: / „Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…” / About 90 years ago, my father’s poem began like this: / „The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”
Egynapos fáradt kialvatlanságot nemcsak pihenéssel, hanem kiadós étkezéssel, majd erős kávézással is el lehet űzni […]