A százhalombattai Üveghegy Kiadó a minap jelentette meg a Kóválygások a Hyde Parkban. Vadmalac meg én című könyvét. Amelyiknek nemcsak hogy két címe, de két szerzője is van.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Géczi János: Málé
„Rántson ki valamit.” „Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!” „Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.” „Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.” „S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?” „Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor.”
Hegyi Zoltán Imre: Otthonod a sötétségben (Pablo Picasso: A vak ember étele, 1903)
születésem óta vak. én / nem tudom, hogy mit veszítek. / festő úr. most lefest engem?
Hegyi Zoltán Imre: A költő hazudik
amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen / hentespultjához léptem, az a / lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy / egyél meg!
Debreczeny György: hogy megkeményedjen egy kicsit
a kókuszgolyó recepteket / na azokat nem nézegetem / így aztán nem is teszek bele / golyócskáimba kanálnyi rumot / különben is csak reumám van / vagyis aromám / mindig összekeverem ezt a kettőt
Székelyhidi Zsolt: Csokocsáb
Feketesűrű / csokocsábításban / fürdő formák / féktelenül forgó / fantasztikuma.
Barti Magdolna: Lebbenés
A desszert még várat magára. Az esti félhomály lágy takarója vesz körül, az erkélyajtón belopakodik a langyos nyári levegő.
Varga Wallner Csilla: Fekete
ülünk hárman / kávézunk // mit intéztünk / meséljük / a nővérem és én / a harmadiknak
Vass Tibor: Medvehagymás vers
bosszant, hogy azt olvasom a medvehagyma-leírásban, / tán nem túlzás elnagyoltnak nevezni, hogy északkeleten hiányzik, / miért pont kis északkelet-féleségeken kell / hiányoznia a medvehagymának, / Nagyhárs északkeleten van, Orfűhöz képest is, / itt nem láthatok élőben medvehagymát (…)
Mörk Leonóra: A zöldcsütörtöki perec
– Létezik Mühlhausenben egy nagyon régi szokás – koccintotta oda a poharát az enyémhez. – Zöldcsütörtökön perecet sütnek a pékek, és aki nem eszik belőle, annak állítólag szamárfüle nő.