Kikéred a hosszúkávé külön hideg tejjelt, alig múlt dél, szinte senki nincs a helyen, a lány kényelmesen, ráérősen szolgálhat ki, és mégis, beleönti a hideg tejet a kávéba, te meg állsz, várod a kicsi kancsót, a pici kiöntőt, a lány meg a pénzt.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
B. Tomos Hajnal: Gasztro-limbó
Azon gondolkodom, / mi légyen mára a menü: / lassú tűzön párolt, / sanda félrepillantás, / kevés rejtett mosollyal megspékelve?
Marafkó László: A mezőny
A mezőny eszményi futóidőben rajtolt el a napfényt alig áteresztő erdőben. Elsőként a százas sprinterhez kellett kihívni a légimentőket: egy keresztbe fekvő fatörzsben megbotlott, s eltörte a lábát.
Nagy Izabella: Negyvenhetedik. Ja, nem: negyvenhatodik
Ott kezdődött, hogy egy teljes évig egy évvel öregebbnek hittem magam, és amikor rájöttem, csupa olyan dolgokat találtam ki, ami nekem jó.
Petrőczi Éva: „Apostoli utódlás” – egy burgundiai vendéglőben
Az Apám receptjei című könyv történetében a Virágos Állomás nevű vendéglőben él és főz apostoli elszántsággal és küldetéstudattal a tulajdonos-főszakács, Henri úr, aki legalább ilyen elszántan harcol azért is, hogy egyetlen, félárva fiából, Julienből, aki zsenge kora óta a főzés, sőt, az étel-alkotás rabja, ne szakács legyen – hanem mérnök.
Marafkó László: A hallgatás hatalma
Délben beült az önkiszolgáló jókora hodályába, tálcáján valamilyen egyszerű, első pillantásra azonosítható alapanyagú étellel. Pár perce falatozhatott, mikor odajött egy láthatóan illuminált egyén, valamit mondott, s tányérján üres főzelékkel leült vele szemben.
Falcsik Mari – Szathmáry István: Versek egy fagylalttölcsérre
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Nagy Izabella: Tárkonyillat
Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak, / tárkonyillatú reggelen nap arcomon, / a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad, / lábaim maguktól falják az aszfaltot.
Lackfi János: A medvehagyma igaz története
Ébredvén kegyetlen szomjúság gyötörte, ám örömmel vette észre, hogy a dereka nem sajog, mert épp egy nekibokrosodott medvefű-ágyra hanyatlott véletlenül.
B. Tomos Hajnal: Isler, avagy maradj pályán!
S aztán nézze csak ezt a csokoládékrémet! Hol vannak belőle a citrátok meg a szorbátok?
Lackfi János: Líra
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.
B. Tomos Hajnal: Gyorstalpaló egy kacsasült körül
Itt van ez a vadiúj, plafonig felszerelt konyha. Ám mindez fabatkát sem ér, ha nincs kéznél egy belevaló szakács.